Nem vagyok nagy vaj zabáló, ám svájci születésű nejem imádja ezt a tejterméket. Nos, a germán sajtó e napokban vészharangot kongat, mert a zsurnaliszták-parasztok szerint Európa szívében még soha nem volt ilyen drága mulatság a „Butter”, mint 2024 őszén. {Az állattartók azt nem értik – velem együtt – hogy’ a túróban lesz az olcsó tejből luxus kenőanyag? Ez nekem magas, mint malacnak a zsiráf vályú… Egy képzavar tán beleférhet ezen cikkbe…} Akárcsak a focihoz, a vajbajhoz sem értek. De ahogy olvasom, negyed kiló „Butter” aktuálisan 2,39 €uróba {közel egy ezres-forint} fáj: ennyiből éppen másfél liter benzint tankolhatok agg kocsimba… Azt én is látom, hogy a korábban 20-25 €-ből lerendezett hétvégi kaja beszerzés a korona korszak elmúltával, immáron 30-35-öt kóstál.
Oké, a balodali pártok és a szakszervezetek felverték a foglalkoztatottak bérét. S a 3,8 millió menedékkérőből, kb. 130 ezer szabad-betöltetlen munkahelyre nem találnak melóst Németországban. Túl időigényes, komplikált a legálisan itt tartózkodó külföldiek integrálása. Eközben harangöntőtől pedagógusig és a buszsofőrtől háziorvosig rengeteg szakemberből van hiány az EU legnépesebb államában.
Apropó dokik! A hivatalosan-ideiglenesen az NSZK-ban tartózkodó 1.400 ukrán fehérköpenyes szívesen dolgozna. Bonyolult a diplomájuk elismerése. Az én kérdésem az, hogy miért nem engedik őket legalább kórházi ápolóként melózni? Hitvesem pedig arra kiváncsi, hogy a hazafias orvosok miért nem véráztatta hazájukban praktizálnak? Ha már Kijevtől távol nem tudnak. Dúl a szláv testvérháború – sajnos több a hulla és sebesült mindkét oldalon, mint az értelmes-érdemi válasz. Béke kellene, a vajár pedig tökmindegy!
