Balog lelkész ámokfutása meglepő fordulata a kegyelmi buktának, sokan csalódottan nyugtázhatták a református egyházban, hogy a zsinat elnöke nem méltó e posztra. Igaz, nem is kiválósága okán lett az, ami. Mint a miniszterelnök személyes lelkésze, volt csúcsminiszter a kapcsolatai persze aranyat érnek. Nem mintha az egyházak a NER világában nem kapnának az elégnél is többet, de Balog még annál is többet tud. Ám sokkal több az, amit nem tud. A Bibliát nyilván betéve tudja, idézeteket is talál minden helyzetre, de ez édeskevés. Talán Szun Ce-t kellett volna olvasnia, aki nemcsak a hadviselésben szolgál jó tanáccsal. Az ugyanis nemcsak világi bölcsesség, hogy „aki nem ismeri sem az ellenséget, sem önmagát, minden ütközetben vesztes marad.” És Balog önmaga előtt is megbukott. Hogy K. Endrével való barátsága megtévesztette és talán tényleg elhitte, hogy az igazgatóhelyettes ártatlan, az is súlyos hiba. Ha meg nem is hitte ártatlannak, csak ki akarta húzni a gödörből, az még nagyobb bűn. Ám Balog igazán azzal bukott nagyot, hogy amikor kiderült a szerepe, össze-vissza beszélt, hazudozott és az áldozatoktól való bocsánatkérés helyett még Istent is belekeverte. Az meg már csak szimplán szánalmas volt, hogy másokat is megpróbált lejáratni, felemlegette Tarlós István ex-főpolgármestert, miszerint ő is kitüntette K. Endrét. Tükör helyett bűntársakat keresni, ez maga a tévelygés klasszikus esete, papi szemináriumba való téma.
A hívők, sőt jónéhány református lelkész is kénytelen volt belátni, hogy a püspökük miséje hamis, gyengébb, esendőbb ember, mint sokan a padsorokban. Nem méltó, hogy képviselje őket, hiszen maga is botorkál a világban, fáklyát keresve.Talán neki mondják el a bűneiket, aki maga is túl gyarló? Igaz, a reformátusok nem gyónnak, „azt tartják, hogy ember és az Isten között nincs szükség közvetítőre, vagyis nem kell papnak gyónni ahhoz, hogy a bűnös bűnbocsánatot nyerjen. A bűnös embernek saját lelkiismerete szerint kell megbánni bűneit.”
Egyetlen jó ötlete volt Balog püspöknek a botrány kitörése után, hogy elvonul három hétre elmélkedni. Csak az időzítés volt rossz, ugyanis ez menekülés, megfutamodás lett volna. Nem is engedték el, míg le nem mondott a zsinat vezetéséről. A magyarázkodásait persze mellőzhette volna, mert nem az egyházát támadták, hanem őt magát. Igaz, annak is ártott eleget.
