A porosz főváros 19. századi krónikájához az ipari forradalom éppúgy hozzátartozik, mint az idegenforgalom fellendülése. A katonák, kereskedők, munkások mellett az igazi turisták is megjelentek a Spreenél. Felkeresve például Európa egyik legrégebbi Zoo-ját, avagy gyönyörű Operaházát.
Fekete dátum Berlin krónikájában 1806. október 27-e. Ekkor foglalta el Bonaparte Napóleon a települést, miután a jénai és az auerstedti kettősütközetben a franciák legyőzték a porosz seregeket. A fiatal császár három évig uralkodott a porosz főváros felett, melyet 1813-ban Oroszország felől masírozva ismét „meglátogattak”. Na, danke… Napóleon bukásakor a németek is fellélegezhettek. Olyan kiváló építészek, mint Schinkel, Jahn, Rauch és Lenné hozzáláttak a modern Berlin kialakításához. A 21. században (Humboldt Forum) újjáépített, hajdani palota nevét viselő hídon, a pompás Schlossbrücke-n, 1824-ben hajhattak át az első fiákerek. Távolabb az elegáns Unter den Lindentől mind több gyár létesült a Spree-partján. S jó két évszázaddal ezelőtt beindították a porosz metropolisz első gőzgépét is. Kellett a friss munkáskéz!
III. Frigyes Vilmos király még megélhette, hogy megkezdődött a hidakban gazdag Spree-folyón a gőzhajózás, valamint a vasúti közlekedés a Berlin-Potsdam vonalon. Lóvontatású omnibuszjárat 1839-től volt az (I. Sándor orosz cár nevét őrző) Alexanderplatz és a Potsdamer Platz között. Németország első állatkertje, a modernizálódó főváros Tiergarten kerületében 1844-ben nyitotta meg a kapuit. A harmadik évezredben is a bejáratoknál „strázsáló”, 1899-ben elkészült kő elefántok – „Elefantenportal/Elefantentor” – rokon vonást mutatnak a magyar főváros állatkertjének stílusával. (A méltán világhírű berlini „Zoologischer Garten” – melynek nevét az egyik {nyugat-} berlini pályaudvar is viseli, 1913-ban” Aquariummal” bővült ki az elegáns Budapester Strassénál.) Szóval korszerű közlekedés és megannyi látványosság, szálloda, szórakozóhely is tártkarokkal várta a békés, civil turistákat Európa szívében!
A 19. század derekán Berlinnek már 400 ezer lakója volt, közöttük számos, mesterséget tanulni vágyó magyar is. A magát „romantikus porosz”-nak valló IV. Frigyes Vilmos uralkodása idején (1840-1861) vált Poroszország ipari nagyhatalommá. Berlin, mint az öreg kontinens egyik legfontosabb indusztriális központja az európai politikai életben is mind nagyobb szerepre törekedett. Röviddel a pest-budai forradalom kitörése után, 1848. március 18-án Berlinen is végigsöpört a revolúció hulláma. A következő év tavaszán „Friedrich Wilhelm IV.” nem fogadta el a frankfurti parlament által felkínált császári koronát, így azt csak utódja, I. Vilmos (1861-1888) fejére tették rá, 1871. január 18-án a franciaországi Versailles-ben.
