A 2025-ös homokórán lepergett bő 185 napnyi kvarc. Orbán maradt, Trump {ismét} jött. Vám- és igazi háborúk. A szomszédos Ukrajnában, Közel-Keleten stb. A betiltott-megtartott budapesti Pride remek reklám volt hazánknak, s a főváros turizmusának. Kit érdekel most a koszos Berlin kreuzbergi multikulti romantikája? Vonzóbb a Spreenél a Duna-metropolisz! Budaörsi barátom két esztendeje megmutatta motoros haverjainak az Alexander Platzot, majd kijelentette, hogy „égés”. Többet nem jön ebbe a 4 milliós szutyokba…
Azért nem ennyire rossz a helyzet, különben nem élnék itt {West-Berlinben} lassan négy évtizede. Oké, a Ku’damm kevésbé csillogó, mint a 80-as években, midőn Ferencvárosból Wilmersdorfba tettem át székhelyemet. Az Esti Hírlap, a Mai Nap, a Kurír nyugat-berlini tudósítójaként, Laci cimborámnak hála a frissen megjelent Reform magazinban is publikálhattam. S Brády Zoli – elhunyt – mesterem, könyvkiadóm Kapu-ja is izgalmas havilap volt, ahová határon túlról küldhettünk {szinte ingyen} anyagokat.
De visszakanyarodva a július elején 30-38 fokos kánikulával, berlin-brandenburgi erdőtüzekkel fenyegető hétköznapokhoz jelzem: egyre drágul az élet a hajdan megfizethető német fővárosban. Munkanélküliség párosul szakember hiánnyal, menekült áradat, lakásínséggel. Volt már jobb is a hangulat a Spree-Havel Cityben, ahol perceken belül rajtol a nyári iskolai szünet. A németek közel harmada – idén sem! – engedhet meg magának legalább egy hetes vakációt. Leider/sajnos.
