Cseh Tamást gyakran megidézik, mert azok a dalok, amelyeken mi felnőttünk, fölöttébb értékesek. Ahogy Bata Imre író mondta volt, a hetvenes éveket senki sem írta le olyan tökéletesen, mint a Cseh-Bereményi dalok.Hogy aztán a mostani nemzedékek mit értenek belőle és mennyire tartják izgalmasnak, azt nem tudhatom. Mindenesetre, amikor a minap a Thália Színházban megnéztük a Fehér babák címmel bemutatott estet, akkor úgy érezzük, hogy visszamentünk az időben, s úgy éreztük, hogy manapság is elkelne egy ilyen bárd. Persze, nincs, mert leépült ez a világ, Hobo, akit hajdan szinten szerettünk, ma jól érzi magát a NER-világban, mintha megvakult volna Vidnyánszky társaságában.A Bereményi által körberajzolt világ ma is él, sőt tobzódik. Az már fölöttébb különös, hogy éppen azok építették fel a NER-t, akik ifjan lázadtak a puha diktatúra ellen.Hogy is mondta Bródy apja? „Ezek, fiam, ugyanazok.”
Mostanában több színházi csalódásom volt, legutóbb a Liliom a Nemzetiben, ahol jól szétverték Molnár Ferenc darabját.A Tháliában viszont remek estém volt, a közönség is fölöttébb lelkesedett, hiszen Görög Laciék jól összerakták a műsort, és olyan színészeket válogattak, akik hibátlanul énekelnek és bár a fülemben csengtek az eredeti dalok, nem kellett bosszankodnom.Molnár Piroska pedig bravúrosan adta el a túlélő címzetes pultos dalát, s Szabó Győző, Gubás Gabi, Udvarias Anna és Vida Péter, vagyis majd mindenki jól játszott, akarom mondani, énekelt. És hét az élőzene varázsa, a 7 tagú zenekar is nagyszerű volt.Szálltunk a 424-essel, Icával, a munkásszálló állandó nőjével, és ott voltunk a világnézeti klubban. És hányszor idéztem be magamnak és másoknak is, hogy „csak tíz év múlva ne ez a dal legyen”.Kevés ilyen meghatározó élményünk maradt a hetvenes évekből, pedig akkor történtek a dolgok, a Szelid motorosokkal sok minden érkezett és itthon is sípolt a macskakő, beszivárgott a Nyugat, a párizsi diákok, mintha a szomszédaink lettek volna az Üvegfal mögött és persze a farmerrel fontos dolgok jöttek, a rockzene meg a szexuális forradalom.Bereményi szerényen azt mondja egy filmfelvételen, hogy elkapta őket a sodor, azokat a dalokat meg kellett írni. Még jó, hogy találkoztak Tamással, a többi már történelem.
