Az 1972-es – vérfürdőbe torkollott – müncheni olimpia idéjén Bonnban szövetségi belügyminiszterkedő Hans-Dietrich Genscher a fél évszázaddal ezelőtti ötkarikás tragédia kapcsán rendszeresen bukkan fel most ősszel a német tévé képernyőjén. Kedveltem az öreget. Fiatal külföldi tudósítóként két alkalommal is találkozhattam a 89 évesen elhunyt Hans-Dietrich Genscherrel.
A termetes, volt bonni alkancellár-külügyminiszter napjainkban is az egyík legnépszerűbb német politikus. Ha jól tudom, akkor legutóbb Horn Gyula egykori magyar kormányfő 2013 júliusi búcsúztatásán járt hazánkban.
Az Európai Unió legnépesebb tagállama anno (2016) tavasszal, rövid időn belül két hajdani liberális fődiplomatáját veszítette el. A Merkel-kormányban korábban aktív Guido Westerwellét hat és fél éve, márciusban, 54 esztendősen ragadta el a halál. FDP-beli párttársa, „főnöke”, támogatója Hans-Dietrich Genscher is akkor tavasszal csukta le örökre a szemét. A hajdani bonni Brandt-, Schmidt-, majd Kohl-kabinet oszlopos tagja 1927-ben született. Élete, mint annyi kortársáé, kész regény. Rövid gyermekkora minden szempontból kemény volt. A későbbi szabaddemokrata politikus 10 évesen lett félárva: apja 38 esztendősen vérmérgezésben hunyt el. Aztán jött a háború!
Genscher kamasz fejjel öltötte magára a hitleri hadsereg uniformisát. Tízmillió német nem köszönthette 1945 tavaszát! A náci birodalom összeomlásakor a 18 esztendős srác amerikai/brit hadifogságba került. A láger hétköznapokat megúszta, de hamarosan súlyos tüdőbaj döntötte le a lábáról. Anno Németországban – égtájtól függetlenül – rengeteg áldozatot szedett az alultápláltság, a lakáshiány. Még sokáig érvényben maradt a Führer-korszaktól örökölt jegyrendszer és élelmiszerracionalizálás. Hans-Dietrich Genscher ingázva a kórház és az iskolapad között 1946-ban lépett be a Liberális Demokratikus Pártba (LDP). Halléban és Lipcsében ’46-tól ’49-ig jogi és közgazdasági tanulmányokat folytatott: nevetve mesélte egyszer a tévében, hogy két nappal az NDK megalakulása előtt tette le utolsó sikeres vizsgáját.
A sztálinista Német Demokratikus Köztársaság szovjetbarát diktatúrája legalább annyira gyötörte az ifjú Genschert, mint a TBC. Az 50-es évek elején szánta rá magát, hogy hátat fordítson a DDR-nek. Nyugat-Németországban rögtön csatlakozott az FDP-hez, s a hamburgi jogi egyetemen újabb államvizsgával bizonyította, hogy „pályaérett”. Kezdetben Brémában ügyvédeskedett. Politikai karrierje hatvanhat esztendeje startolt, mint a szabaddemokraták Bundestag frakciójának gazdasági asszisztense. A hidegháborútól az újraegyesítés utáni két parlamenti ciklusig (1965-től 1998-ig) volt Hans-Dietrich Genscher jellegzetes sárga pulóverében a bonni Bundestag képviselője. Humora, diplomáciai tehetsége, strapabírása legendás volt. „Mister Bundesrepublik”, ahogy külhonban becézték előbb a belügyi tárcánál, majd 1974 és 1992 között külügyminiszterként tett szert nemzetközi (el)ismertségre. A kelet-nyugat közeledésének főszereplője egyben a német újraegyesítés „építőmestere” is volt. Mint a liberálisok tiszteletbeli elnöke nyugdíjba vonulása után is aktív maradt, véleményére, könyveire odafigyelt a világ.
