Míg a horvát tengerparton állítólag óriás teknősök támadnak a fürdőzőkre, Németország keleti tájain valós gond, hogy a farkasok beleszerettek a „zabálni való” bárányokba, birkákba. A parasztok legszívesebben lepuffantanák a falkák torkos tagjait. Hiszen egyszer-kétszer a múlt századokban már sikerült szinte teljesen kiírtani ezeket lompos farkú, renitens „fenevadakat”. A környezetvédőkkel/zöldekkel kivételesen egyetértve nem támogatom, hogy a Lengyelország felől visszatelepült húsevő farkas családokat likvidálják, hiszen ugyanannyi joguk van az élethez, mint a vegetáriánus barikáknak, a már-már eladhatatlan gyapjú kabátjukban…
Önök is értesülhettek arról a júliusi kacsáról, hogy egy oroszlán hölgy személyében riválisa lett a „Wolfoknak” (Canis lupus). Fotók „bizonyították” Brandenburgban, hogy Afrika hőse meghódította Erich Honecker elvtárs egykori vadászmezejét. A tacskógazdák és aggszüzek pánikoltak, míg a keletnémet erdészek és több száz rendőr éjjel-nappal hajszolták a Berlin közelében lencsevégre kapott idegen jószágot. Jól fogyott pár napig a bulvársajtó! Hiszen a német olvasók és analfabéták (sok millió van belőlük Európa szívében) már ráuntak a migráns témára, a dráguló energia és a digitalizáció ügyére éppúgy, mint az ukrajnai háborúra. Melynek menekültjei révén fokozódott a 4 milliós Spree-metropoliszban a lakás- és parkolóhely hiány! Akkor már inkább rettegjen az ember oroszlánoktól és más ragadozóktól, mint a kalasnyikovos orosz fiúktól és lányoktól. Ma más a kása Mása. Hamar kipukkadt az álhír: 48 órán belül agyaras vaddisznóvá szelídült az óriás macska, mely sem a berlini Zoo, sem a Tierpark leltárkészletéből nem hiányzott.
De, ha nincs is 2023 derekán Brandenburg tartományban és a több, mint 3 ezer hektáros, nyári tüzek tépázta berlini erdős-bokros tájon giga-cica, érdemes elkalandozni Grunewaldba. A német „Hauptstadt” dél-nyugati részén fekszik. A kutyás, illetve ebtelen nagyvárosiak kedvelt, seregnyi tóval csábító kirándulóhelye évszaktól függetlenül kellemes kikapcsolódást ígér. Nekem elhihetik, hiszen ágynak dőlt ismerősöm tömzsi négylábúját, Coco-t gyakorta „legeltettem” a zölderdei tavak környékén. {A kölcsön francia buldog két esztendeje csukta le örökre a szemét…} Emitt hattyú lebeg, sün, mókus, őz, vadsertés üget, amott biciklisták, kocogók suhannak. Egy-egy lovassal is találkozni néha és az ornitológusok távcsöve (vélem) időnként a pucéran fürdőzőkre, szabadban szeretkezőkre téved. Úszómester, halőr, oroszlán sehol!
