Hosszú, rögös út vezetett el a 15. század derekán napvilágot látott, s Mainzban ma is megcsodálható „Gutenberg-Biblia” kinyomtatásától a Harry Potter-történetek 90-es évekbeli világsikeréig. Majd a Mein Kampf 21. századi újranyomtatásáig. Nem találkoztam a nyugat‐európai sajtóban megemlékező cikkel a sok száz esztendeje elhunyt Johannes Gensfleisch (1400-1468) – számunkra Gutenberg néven ismert –úrról. Nekem is csak azért ugrott be a kerek évforduló, mert Németországban megdézsmáltak a patkányok több ezer kötetet. Noha ifjú korom óta kísérletezem humorral, ezúttal nem tréfa a dolog.
A négylábú, hosszú farkú ellenség egy sváb egyetemi könyvtárba (Stuttgarter Unibibliothek) rágta be magát. A csatornatöltelékek 200 folyóméternnyi polcon randalíroztak: nem válogatva irodalmi kötetek és száraz, nehezen emészthető szakmunkák között. A stuttgarti Egyetemi Könyvtár illetékesei (?) 2019 küszöbén úgy 68 millió forintnyi euróra becsülték a patkányok okozta kárt, ami jóval meghaladja a diákok által megrongált, elcsent, vissza nem adott művek értékét az elmúlt esztendőkben. S addig is, amíg a közel 8 ezer sérült, eltűnt művet pótolja a legendás almamáter, ugorjunk vissza a múltba! Midőn Gutenberg a 15. században forradalmasította a könyvnyomtatást. Az írástudás azonban csak fél évezreddel később lett általános az öreg kontinensen, noha a jóléti NSZK-ban még napjainkban is sok millióra becsülik azanalfabéták számát – a menekülthullámtól függetlenül.
Ez a megdöbbentő statisztika sem változtat azon a tényen, hogy a németek Európa legtöbb könyvet „gyártó”, vásárló és olvasó nemzetei közé tartoznak. Hosszú, rögös út vezetett el az 1455-ben napvilágot látott, Mainzban ma is megcsodálható „Gutenberg-Biblia” kinyomtatásától a Harry Potter-történetek, Márai Sándor 90-es évekbeli világsikeréig, Kertész Imre {2002} és Krasznahorkai László {képünkön} Irodalmi Nobel-díjáig.