A bhutániak boldogok, egy magyar rendezőnőtől tudjuk, aki évekig forgatott ott, hogy grabancon fogja e tünékeny momentumot. Én meg most kaptam el. Ártatlanul kezdődött. Csirkemáj pörköltet főztem, s amikor úgy éreztem, elkészült a nagy mű, mert hát a gasztronómia is katarzisra vár, fülön kell csípni, s akkor, abban a szent pillanatban kell elzárni a lángot. Odatettem a tésztának főni a vizet, de közben olvastam Karinthy Marci könyvét a teraszon. Ám óvatos voltam, kivittem a homokórát, hogy nyolc perc múlva elzárjam a tészta alatt is a vizet. És bevégeztetett. A lakoma után kiültem teraszra, kinyitottam egy olasz bort, rágyújtottam egy szivarra, feltettem a kedvenc Springsteen lemezemet. A „Letter to you” egy szerelmes óda. Nem tudom, kinek írta, mert az utóbbi években már úgy énekelték Patti Scalfával, a feleségével a régi szerelmes dalaikat, hogy Bruce már rá sem nézett, csak a mikrofonba énekelt, miközben Pattti továbbra is vágyakozón tekintett rá.
Karinthy Marci könyvében, (A vihar kapujában), egykori rendezői osztályát írta meg, velük beszélgetve, s éppen az utolsó húsz oldalt olvastam, ahol mindenki kitárulkozott, s leszámolt az egykori álmaival, kíméletlenül leltározott. Ascher Tamás, aki a legtöbbre vitte a színházi szcénában még ki is mondta, hogy nem ők voltak a Nagy generáció. Ja, ha nem is lehetünk olyan boldogok, mint a bhutániak, számadásban azért jók vagyunk.
Csöpögni kezdett az eső, pedig nem voltak sötét felhők, csak egy kósza zápor ijesztgetett. A szivar félreégett, de nem reklamálhattam.Néhány hónapja egy madridi trafikban az utolsó 20 eurómat adtam a tízes csomagért. Ilyen olcsó szivart még sosem szívtam, de a dohány nem volt rossz, csak a sodrása nem volt tökéletes. A vörös borra rátettem a könyvjelzőt, s arra egy vállfát, amit előre kikészítettem, hogyha a mosógép befejezi áldásos tevékenységét, kiteregessek. És a bor, a szivar, a könyv és a zene olyan harmóniát teremtett, hogy ez egy ihletett pillanat volt, amikor az angyalok is eljönnek. Ahogy a dalban írva vagyon „Ha eljönnek az angyalok, itthon vagyok…” Az utóbbi sort persze egy betűvel átírtam, mert az. eredeti szövegben nem „itthon”, hanem „otthon” van. Ám „nekem így is jó”, de ez már egy másik Dusán szöveg.
