Nagy kérdés, hogy mikor jön el a világvége. Nostradamus egyik jóslata szerint, ha meghal az angolszász királynő. Akkor most II. Erzsébet halála után joggal félhetünk. Ám van más vélekedés is, néhány honfitársunk a pilóta keksz eltűnésekor vizionált effélét, míg mások leszólták őket, hogy az nem is magyar, majd ha a Túró Rudi eltűnik, akkor lesz csak vége a világnak.
Ez élet-halál kérdése, tehát nem legyinthetünk a Túró Rudira, amely egyébként több felmérés szerint a külföldre szakadt hazánkfiainak talán a legfontosabb kötődése Magyarországhoz, a magyar vendégeiktől ezt kérnek ajándékba, s a hazajáró Angliában, Németországban, Franciaországban dolgozók is ezt visznek vissza magukkal. És amikor a fél világ válságban van, Magyarország pedig közel az államcsődhöz, a kertek alatt jár az IMF, Pekingben és Moszkvában kuncsorgunk némi hitelért, meg dollárért, hogy ki tudjuk fizetni az energia importot, akkor a Túró Rudinak is meg vannak számlálva a napjai, hiszen ha nem lesz valutánk, miből veszünk túrót, meg csokit?
A Túró Rudi nem osztja meg a népet, azt világlátástól függetlenül imádjuk. Ellenben egy országban, de két világban élünk. Nehezen is férünk meg. Az ország egyik felét nem is értem, miért hiszik el, hogy minden rossz okozója a háború. Az ugyan kétségtelen, hogy az energia árak elszabadulása többek között a háborúnak köszönhető, s ezzel rendesen visszaél az agresszor. Ám a többi bajunkért a kormány felelős, az elhibázott gazdaságpolitika miatt a forint a leggyengébb uniós valuta és hasonló infláció a világon sincs, hiszen közel, s távol nincs olyan ország, ahol 33 százalékkal drágult meg az élelmiszer és azt követik többek között a vendéglői árak. A Sugárban 6-8 hónapja még 1550 forint volt egy menü, most 2250. A minap Ausztriában, pontosabban Badenben ugyanabban az olasz kisvendéglőben ettem egy tenger gyümölcsei pastát, mint tavaly. Akkor 9 eurót kértek érte, most is. Egyébként az osztrákok is panaszkodnak az árakra, de mire is?
