A. magyar foci közege mérgező, ezt a nagy igazságot régóta tudjuk, de nem nagyon fűlik hozzá a fogunk, hogy bizonyítsuk. Márpedig addig itt nem lesz szép jövő, amíg le nem számolunk a múlt súlyos örökségével. Ám ez nem csak a focira igaz, ez a vérünkben van. Ahogy Mezey György mindmáig nem számolt el a mexikói kudarccal, úgy Gyurcsány Ferenc sem bontotta ki a 2010-es hatalmas vereség okait, inkább alapított egy új pártot. És Orbán is Brüsszelre fogja, hogy nem kapunk pénzt, pedig az általa kiépített és lebontani nem óhajtott maffia állam miatt büntet az Európai Unió. Ám, ha valaki nem államférfi, akkor egyáltalán nem izgatja, hogy 9 és fél millió ember megszívja, amit ő a korlátlan hatalom kiépítése miatt összehordott.
A foci nem ilyen húsbavágó probléma, ám fölöttébb tanulságos. A minap a Sport plusz című lap megemlékezett az 1997-es fiaskóról, amikor a magyar válogatott 7:1-re kikapott a jugoszlávoktól. Igazán tanulságos, hogy mit mondanak utólag a történet szereplői. Na, önkritikát egyikük sem gyakorol, ellenben folytatják a manapság oly divatos orbáni szólamokat, vagyis „összeesküdött ellenünk a világ”. Csak szövetségi kapitány például arra hivatkozik, hogy az akkori jugoszláv válogatott a mostani szerb csapatot felkötötte volna melltartónak valamint a közönség is tóhibás volt, mert „2:0 után ellenünk fordult”. A játékosok sem sokkal önkritikusabbak, Dombi szerint kisebbségi komplexusunk volt, Nyilas Elek szerint „most van komoly és hosszú távú terv, van türelem és vannak akadémiák is”. Ez utóbbi talán nem is kommentálnám, annyira nevetséges. Klausz László szerint a mai játékosok közül sokaknak az édesapja is futballozott, és a média is mellettük áll.Ez akkor is igaz volt, az újságok akkor is a legparányibb győzelmet is túlünnepelték. Sebők Vilmos és Keresztúri András szerint, akkor nem volt gazdája a labdarúgásnak, ma meg rend van, szervezettség van, meg pénz.
Ja, csak ennyi? Ám az a baj, hogy ebből semmi sem igaz. A mai NBI is gagyi, a játékosok fele külföldi, az akadémiák az utcára termelik az utánpótlást, a felcsúti akadémia csapata legutóbb is mindössze két magyar játékost küldött pályára. A hazai klubok mérföldekkel lemaradtak más országok klubjai mögött. Kétszáz kilométerrel odébb, Zágrábban, jóval szerényebb körülmények között világsztárokat nevelnek. Egy biztos pont van nálunk, a mellébeszélés, a szépítés, a nagyzolás. Ha egy magyar NBI-es meccs után meghallgatjuk, mit mondanak a szakértők a stúdióban, többnyire halálra röhögjük magunkat, mert mintha nem ugyanazt a meccset láttuk volna. Igaz, a szakértők többsége maga is érdekelt, állást szeretne egy csapatnál, így még véletlenül sem sértené meg a piaci szereplőket. Hajrá Magyarország, hajrá magyar foci!
