A hidegháborús Nyugat-Németország legforgalmasabb kikötővárosában már fiatalok ezrei rajongtak a Beatles együttesért (John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Stuart Sutcliffe, Pete Best) midőn Hamburgtól úgy ezer kilométerre az 1962-es „Ki mit tud?” tehetségkutató verseny tartotta lázban a magyar tévénézőket. A liverpooli srácok az Elba-parti füstös klubokban játszottak újszerű tánczenét a 60-as évek elején. S akkoriban rajtolt hazánkban többek közt Bakacsi Béla (ének), Gloviczki Péter (bűvész), Hacki Tamás (füttyművész), Angyal János (humorista), Kern András (paródia) és Koncz Zsuzsa (ének) pályafutása. A Metro együttes és a Benkó Dixieland Band kevésbé vad dallamokkal csábított, mint az ős-Beatles, melynek nevét immáron egy tér (Beatles-Platz) őrzi Hamburg St. Pauli negyedében.
Pár éve a komoly(abb) zene szerelmeseit egy pazar, 110 méter magas koncert központ, az Elbphilharmonie várja az NSZK második legnagyobb, 755 km2-es metropoliszában. A régi-új épületelemek harmoniájából – 790 millió eurós költségvetéssel – megszületett vízparti kő-acél-üveg palota a Jacques Herzog – Pierre de Meuron alkotópáros fantáziáját dícséri Karl Lagerfeld divatdiktátor és Angela Merkel kancellárnő szülővárosában. Hamburg két tucat színháza, még több mozija, félszáz múzeuma Észak-Németország kulturális centrumává avatja az Elba- metropoliszt. Így volt ez már azelőtt is, hogy Bonaparte Napóleon és francia serege 1813-14-ben megszállták volna a – Keleti-tengerttől alig 100 kimométerre fekvő – kereskedővárost. A vagyonos üzletemberek, hajtótulajdonosok, halászok az elmúlt századok során bőven szántak pénzt a múzsákra is: szerettek szórakozni a szorgalmas bankárok, mágnások, kapitányok, matrózok, s nem csak harmonika szóra! Így a 16. században nyílt börze közelében hamarosan operaháza, majd az 1700-as évek második felében pedig nemzeti teátruma is lett Hamburgnak.
A cikkünk elején említett Beatles „könnyűzenéje” mellett a musical műfaj is ezer szállal kötődik az EU (nem fővárosi rangú) legnépesebb cityjéhez. Az 1,9 millió lakosú, tartományi jogú, szabad Hanza-metropoliszba sok milliós publikumot vonzottak-vonznak olyan rekordszériás remekművek, mint a Macskák, Az operaház fantomja, A vámpírok tánca, a Mama Mia, avagy a Der König der Löwen/Az oroszlánkirály. Az öreg kontinensen csupán London és Bécs, a tengerentúlon pedig csak New York konkurálhat a német kikötővárossal a musical-kínálatban.
Az erre járó magyar turista a Bál a Savoyban komponistájának – Ábrahám Pál (1892-1960) – sírját is felkeresheti Hamburgban, melynek szocdem főpolgármestere – az idén 95 esztendős – Klaus von Dohnanyi (SPD) volt a 80-as években. A ma is snájdig, idős politikus nem más, mint Dohnányi Ernő unokája, aki a hajdani Budapesti Filharmóniai Társaság elnök-karnagya volt 1944-ig. Hm. Kicsi a világ – ám annak kapuja az Alster és az Elba partján van!
