2024. szeptember 19. (csütörtök) 23:56

Híres hölgyek – a színpadon

Eva Brauntól – Frau Hitler – Elena Ceausescuig számos First Ladyt adott Európának a véres 20. század. Engem mindig is érdekelt a történelem, s az, hogy kik szegődnek egy-egy diktátor társsául? Ez a téma foglalkoztatta Theresia Walser írónőt is, akinek „Olyan vagyok, mint ti, szeretem az almát” című darabját már több német nagyvárosban is bemutatták. A 2013-as mannheimi premier után a berlini Renaissance-Theater színapdán is sikert aratott az „Ich bin wie ihr, ich liebe Äpfel” című friss dráma. Nekem tetszett: elgondolkodtató, szórakoztató a mű! A történet keretét a három egykori – keletnémet, fülöpszigeteki és tunéziai – „uralkodó” hitvesének csevegése, szócsatája, mellébeszélése, monológja adja. Külön aktualítása volt anno a Tina Engel rendezte érdekes darabnak, hogy 2016 tavaszán chilei emigrációjában elhunyt Margot Honecker. Az egykori NDK lilahajú főelvtársnőjét Corinna Kirchoff alakítja a legendás nyugat-berlini teátrum (gyakorta kacagó) közönsége előtt. Mereven, pompásan.

Emlékezetes, hogy Erich Honecker második neje, (második gyermeke édesanyja) Margot 1958-tól a népoktatási és tudományos tárca helyettes minisztereként tevékenykedett. Hamarosan, 1961 nyarán megépült a berlini fal: kettészelve a Spree-metropoliszt, sőt Európát! Midőn Tyereskova ’63-ban a Vosztok 6 fedélzetén meghódítja a világűrt, s a nyugatnémetek a Bundesliga startjának örvendhetnek, Genossin Minister (miniszter elvtársnő) hivatalos megszólítással teljesen átveszi a tanügy élén a hatalmat Margot Honecker. Ki sejtette, hogy huszonhat évre bebetonozza magát az oktatásügybe? Sokan szerették a – 89 esztendősen, Dél-Amerikában elhunyt – talpraesett, nagy munkabírású, fiatalos, csinos politikusnőt.
Hazájában, s külföldön is csodájára jártak. A berlini falomlásig! Mások a leggyűlöltebb szoknyás hatalombirtokost látták benne.
Így volt ez a híres cípő- és ékszergyűjteményével a csillogó, nyugati bulvár magazinok címlapjára került Imelda Marcos-szal is, akit a Renaissance-Theater színpadán Imogen Kogge személyesít meg. Szerintem fergetegesen. Hiú, de nem hülye asszony! Férje, a távoli Fülöpszigetek hajdani véreskezű diktátorára volt, aki (Honeckerék bukásával és Kádár János halálával egy időben), ’89-ben hunyt el. Ferdinand Edralin Marcosról lehet, hogy sokan nem is hallottak „jól tájékozott” hazánkban – avagy azt hiszik, hogy a magyar Markos-Nádas humorduó távoli rokonáról van szó. Sebaj, a gonosz politikusok megérdemlik, hogy elfelejtsék őket!
Keményebb „alma” Leila Ben-Ali, az elűzött egykori tunéziai főzsivány „ifjú” hitvesének megformálása: mind a szerzőnő, mind a pénzszóró dívát alakító Judith Rosmair számára.
Remek figura viszont a Margot, Imelda és Leila 20. századi, nosztalgiázó, történelmi visszaemlékezéseit a színapdon németről-németre fordító-ferdítő tolmács szerepében Boris Aljinovic, akit tévékrimik kistermetű nyomozójaként kedvelt meg a közönség. A magyar – macsó politizáláshoz szokott – színházbarátok számára is ajánlom a négyszereplős Theresia Walser darab megtekintését itt Németországban (pl. Nürnbergben, Würzburgban.) Még, ha időnként erősen wikipédia-ízű is a három ex First Lady – népét félreismerő – múltba révedése.