Gyermekkoromban nem múlt el karácsony anélkül, hogy ne kaptam volna szüleimtől egy-egy szép könyvet. Kisiskolásként olykor az is előfordult, hogy a tanév végén, tanulmányi eredményeimért jutalomkönyvet vehettem át tanáraimtól. Amikor már saját keresettel rendelkeztem, havi rendszerességgel útba ejtettem egy-egy könyvesboltot és rendszerint három-négy könyvvel távoztam. Ezekben az években könyvheti vásár sem múlt el nélkülem.
Azután az internet nyújtotta kényelem és a könyvárak emelkedő színvonala eltávolított a Gutenberg galaxistól.
A napokban ismét kaptam egy könyvet.
Ritka alkalom és párját ritkító könyv. Legismertebb tőzsdei szakíró – újságíró kollégám, Korányi G. Tamás idén megjelent könyvével ajándékozott meg. Tudtomon és szándékomon kívül provokáltam ki ezt az ajándékot pár hónappal ezelőtt. Egyik beszélgetésünk alkalmával megemlítettem Tamásnak, hogy volt nekem egy régi tervem, miszerint írnék egy portré-interjú sorozatot, amelynek helyszíne az alanyok könyvtára lett volna és kedvenc könyveik kapcsán beszélgetnénk. Hozzátettem: veled szívesen készítenék egy ilyen interjút. Tamás elmosolyodott és elmondta, hogy éppen elkészült a könyv-gyűjteményének jelentős darabjait bemutató munkája. Ha megkapja a példányokat a nyomdából, ad nekem is egyet.
S lőn: „Évszázadok tanúi – Magyar történelmi kincsek a Korányi-gyűjteményből”
Az ajándékkal hazatérvén, egész este a kiállításában reprezentatív, hatalmas kötetet olvastam. A tartalomjegyzékkel kezdtem, s ebből már kiderült számomra, hogy sokkal többet kaptam ilyen módon, mintha Tamás könyvei között beszélgethettünk volna akár két-három órányit.
1457-től majdnem napjainkig sorakoznak a könyv-ritkaságok, sok kitűnő minőségű fotóval illusztrálva.
A gyűjtemény darabjainak bemutatását a történelmi háttér, valamint a kötetek és régi oklevelek, nyomtatványok megszerzésének nem kevésbé érdekes története teszi teljessé. Minthogy Tamás a vagyonát elsősorban tőkepiaci ügyletekből szerezte, egy-egy különlegesség kapcsán kitért azok vételárára és a könyv-aukciókra, amelyekre ifjú korában tíz esztendeig csupán nézőként járt el, mígnem az első sikeres licitjét leütötték.
Gyűjtők számára talán az a legfontosabb kérdés, hogy miképp válogassanak, hogyan szorítsák keretek közé az érdeklődési körükben fellelhető hatalmas kínálatból a begyűjtendő darabokat. Van, aki országok, és/vagy korszakok szerint fókuszál. Van, aki néhány szerzőt, stílus-irányzatot preferál.
A Korányi-gyűjtemény – ahogy a szerző már a címben eligazít -, a magyar történelem kiemelkedő jelentőségű dokumentumait mutatja be. A gyűjtemény legismertebb régi magyar könyve a Vizsolyi Biblia kitűnő állapotban fennmaradt példánya, amiről azt is megtudhatjuk, hogy több, mint húszmillió forintot fizetett érte boldog tulajdonosa. „Természetesen” egy rendkívül sikeres és gyümölcsöző tőkepiaci akció nyereségéből. Néhányat lapozva azt is megtudhatjuk, hogy van a gyűjteményben a Vizsolyi bibliánál jóval ritkább, bár szerényebb publicitású – és így kisebb összegért megszerezhető – könyv is.
A történelmi jelentőségű darabok sztorijaiból kirajzolódik Tamás gyűjtemény-építői koncepciója mellett az a következetesen egy irányba tartó attitűd is, ami lehetővé tette a több mint öt évtizede kezdett és máig tartó kutatómunkát, amivel – időt és pénzt sem spórolva -, megvalósította ifjúkori álmát.
A káprázatos kivitelezésű és tartalmát tekintve is egyedülálló kötet kétszáz példányban készült el, pedig szerény véleményem szerint ott lenne a helye minden iskola könyvtárában. Ha valamivel meg lehet/ne szerettetni a magyar történelmet a számtalan mással elterelt figyelmű nebulókkal, akkor ezzel a rendkívül szórakoztatva mesélő olvasmánnyal; amely a történelemkönyvekben szárazon sorakozó neveket és évszámokat más megvilágításba helyezve teszi elfelejthetetlenné.
Mint megtudtam, a könyv megírásához a pandémia zártsága teremtette meg a „lehetőséget”, a megvalósításban pedig a Clipperton Kiadó és a Hereditas Antikvárium állt Korányi Tamás mögé.
Le a kalappal, Tamás! Sokkal többet kaptam, mint egy könyvet. Pedig még nincs is karácsony!
Zelei Béla
