2024. június 17. (hétfő) 22:55

Kiesinger emléke

A második világháború után 18 esztendővel lett Nyugat-Némertország harmadik kancellárja Kurt Georg Kiesinger (CDU). A bonni kereszténydemokrata-szocdem nagykoalíció náci múltú kormányfője az NSZK törénelmének legrövidebb ideig regnáló államférfija volt. A türelmes és elegáns politikusként elhíresült K.G.K. élete botrányoktól sem volt mentes. „Talán néha tényleg túl sokat tétováztam” – vallotta be pályája végén Nyugat-Németország harmadik kancellárja, az 1904 tavaszán Ebingenben született Kiesinger. Már sokan elfelejtették őt, hiszen mindössze 33 hónapot volt kormányfő. A CDU/CSU-SPD nagykoalíció 1966-ban a recesszió leküzdésének feladatát kapta örökségül Ludwig Erhard keresztény-liberális kabinetjétől. Az NSZK pénzügyi helyzetének stabilizálása is a korábbi, baden-württembergi tartományi miniszterelnökre, Kiesingerre hárult, aki több szempontból is furcsa figurája a szövetségi köztársaság 20. századi históriájának. Egyetlen második világháború utáni német kancellár kinevezését sem kísérte talán annyi bel- és külföldi kritika, mint a hitleri NSDAP-ból a CDU-ba „átigazolt” higgadt, türelmes politikusét.

A katolikus édesanyját kisgyermekként elvesztő Kiesingert protestáns textilgyári alkalmazott édesapja, s annak új felesége nevelte fel. Az apuka második házasságából hat féltestvére született. Az egyszerű, de rendezett körülmények között élő, kilenctagú família legidősebb fia 20 évesen kezdte meg egyetemi tanulmányait Tübingenben, majd Berlinbe költözött. Anyagi biztonságáról, a diákévek nyugalmáról édesapja nagylelkű, gyáros barátja Friedrich Haux gondoskodott. Az 1928-ban repülőszerencsétlenségben elhunyt mecénás kedvelte az ifjú Kurt Georg Kiesinger költeményeit. A szorgalmas fiatalember szerteágazó ismeretekre tett szert, melyeknek később politikusként is nagy hasznát vette. Filozófiai, pedagógiai, irodalmi és jogtudományi előadásokat hallgatott. Évtizedek múlva is erre alapozhatta nagy olvasottságról tanúskodó, briliáns rétori stílusát. A 190 centiméter magas, karcsú, jóképű Kiesinger 1930-ban fejezte be az egyetemet, s Würzburgban illetve a fővárosban ügyvédeskedett. 1932-ben vezette oltárhoz Marie Luise Schneidert. Két gyermekük született. A (Konrad Adenauerhez hasonlóan) korábban a Centrum Párthoz csatlakozó, tehetséges, idegen nyelveket beszélő jogi szakember Adolf Hitler hatalomra jutásakor nyergelt át a nácikhoz. 

1933 májusától datálódó NSDAP tagsága a Harmadik Birodalom összeomlása után – a kritikák kereszttüzében – sem állhatott demokratikus karrierje útjába. Pedig a második világháború alatt Joachim von Ribbentrop külügyi hivatalának tudományos munkatársa volt. Majd 1942-től a külföldre sugárzott rádióadások ellenőrzési osztályának helyettes vezetője lett és ebben a beosztásban szoros munkakapcsolatot ápolt Joseph Goebbels propaganda gépezetével is. Kiesingert náci rezsim összeomlását követően, szűk másfélévre internálták a szövetségesek. Hetvenhat esztendeje, ’48-tól bírósági döntés értelmében „tiszta lappal” folytathatta ügyvédi pályafutását a francia megszállás alatt lévő Tübingenben és Würzburgban. Majd 1949 őszén beválasztották az első Bundestagba. A 45 éves szövetségi parlamenti képviselőt szép hangon, elegáns, szellemes stílusban elhangzott hozzászólásai kapcsán hamarosan bonni „Callas”-ként kezdték emlegetni bírálói, hívei és a sajtó is. Különösen a CDU/CSU frakció külpolitikai és biztonsági témákról szóló vitáinak „sztár szónokaként” csillogtatta meg orgánumát és rétori erényeit. Mint a parlament külügyi választmányának elnöke, Kiesinger pártja szakértőjeként elkísérte Konrad Adenauer kancellárt 1955-ös, történelmi moszkvai útjára is. Az „Öreg” elismerve a hajdani náci párttag sokirányú tehetségét, komolyabb karriert nem jósolt az általa „puhánynak” tartott férfinak. A kancellár ezúttal tévedett.

Kurt George Kiesingert 1958-ban választották Baden-Württemberg miniszterelnökévé. K.G.K. nyitottá tette régióját a nyugati világ felé, tartománya nemesi származású prominenseivel éppúgy gyakorta találkozott, mint a kulturális élet kiválóságaival. Nagy pompával fogadta szűkebb hazájában (a tavaly előtt elhunyt) II. Erzsébet brit uralkodónőt. Jó viszonyban volt Charles de Gaulle francia államfővel és utolsó német vendégeként tárgyalt a washingtoni Fehér Házban az 1963. november 22-én meggyilkolt John F. Kennedy, amerikai elnökkel.

Nyílt titok vol anno Bonnban, hogy Kiesinger örömmel lett volna az NSZK külügyminisztere, államfője, avagy kancellárja. Ez utóbbi álma valósult meg 1966 novemberében. A kormányválságot a költségvetési deficit robbantotta ki. A liberálisok 17 esztendő után ellenzékbe szorultak és szövetségi szinten egyedülálló kísérletként nagykoalíció alakult. Ludwig Erhardtól a stafétabotot párttársa Kiesinger vette át: az alkancellár-külügyminiszter az SPD-t elnöklő – korábbi nyugat-berlini kormányzó főpolgármester, Willy Brandt lett. Ennél bizarrabb koalíció azóta sem jött létre Németországban. Az 1933 és 1945 között náci párttag Kiesinger és a hitleri korszakot skandináviai emigrációban töltő, antifasiszta Brandt politikai frigye csupán 33 hónapig tartott. A recesszió megfékezésére, a gazdaság fellendítésére, új munkahelyek teremtésére szövetkezett CDU/CSU-SPD koalíció intézkedéseit siker koronázta, de a fekete-vörös látszategység több sebből vérzett. Főleg amiért elhanyagolta a társadalmi-politikai élet modernizálását.

A jóléti államba beilleszkedni nem akaró fiatalok, az egyetemi diákság és a baloldali értelmiség rossz szemmel nézte a vezető Nato-partner – az NSZK-ban százezrével katonákat állomásoztató – USA vietnámi háborúját és Bonn számos diktatúrával ápolt szoros, baráti kapcsolatát. A lelkiismereti válság kézzel fogható jele volt a Mohammad Rezá Pahlavi sah látogatása elleni tiltakozó akció. A perzsa uralkodó 1967 júniusi nyugat-berlini vendégeskedése tragikus fordulatot vett, amikor egy – a bíróság által később felmentett – rendőr a szigetvárosban lelőtt egy 26 esztendős fiatalembert. Eldördült a soha nem tapasztalt diákzavargások startpisztolya: áldozatok voltak mindkét oldalon. Az NDK-val és a szocializmus, kommunizmus eszméjével szimpatizálók tábora éppúgy napról napra gyarapodott, mint a két tartományi parlamentbe is bekerült Német Nemzetidemokrata Párt (NPD), a neonácik bázisa, élükön Adolf von Thadden-nel. Betelt a pohár! Az antifasiszta, akkor 29 esztendős Beate Klarsfeld a CDU 1968 novemberi, west-berlini pártnapján hatalmas pofont kevert le a rendezvény náci múltú frontemberének. Így fejezve ki lázadó korosztálya haragját az újrafegyverkező bonni konzervatívokkal szemben.

Az 1969-es parlamenti választásokra rányomta bélyegét az előző esztendők európai és egyesült államokbeli diákmozgalma. Továbbá a sokak által a nyugatnémet szabadságjogok korlátozásként értékelt „szükségállapot törvény”. A vokscsata fej-fej melletti eredményt hozott. Hiába kapta azonban a CDU/CSU a legtöbb szavazatot, az FDP 5,8 százalékos szerény diadala jelentette a mérleg nyelvét. A liberálisok szakítva az 1949-1966 közötti tradícióval, nem a keresztény pártokkal, hanem a 42,7 százalékot szerzett SPD-vel léptek koalícióra. Willy Brandt lett az NSZK új kancellárja. A Bundestag képviselői mandátumát 1980-ig megtartó Kurt Georg Kiesinger röviddel 84. születésnapja előtt 1988 tavaszán, Tübingenben hunyt el.