Korda György megannyi díja mellett már Budapest és a II. kerület díszpolgárának mondhatta magát, s most a VII. kerület is kitüntette e címmel. S ez borzasztó fontos volt számára, hiszen itt született, itt nőtt fel Erzsébetvárosban. A múlt század harmincas éveiben a nagyszülei, a Kleinék költöztek fel Vásárosnaményból a Dob utcába, ahol hozzájutottak egy házmesteri lakáshoz. Később zöldségesek lettek, többek között ők szállították a friss zöldséget, gyümölcsöt a Fészek klubnak, ahol az énekes később bentlakó volt, vagyis évtizedekig több időt töltött ott a kártyaasztalnál, mint otthon. Még akkor is visszajárt, amikor elvette Balázs Klárit, tíz évig ő kibicelt neki éjszakánként.Mondta is neki, „Klárikám te nem tudsz semmit, már a Fészek sem olyan, mint régen”.Ja, hát nem is lehetett olyan, hiszen Kellér Dezső, Ráday Imre, Székhelyi József, Kárpáti Joe, sőt már Csapó Dudi is elment, egyébként ő volt az esküvői tanújuk. Erzsébetvárosban több helyen is lakott, a Dob utcából a Dohány utcába költöztek, ahol Verebes Pistáék voltak a szomszédjai, a Damjanich utcai garzonházban meg a Ruttkai Éva-Latinovits Zoltán és a Csűrös Karola-Horváth Ádám házaspár.
Ahogy nem tudták megfejteni, hogy egyedül a régi bölények vagyis a táncdalénekesek közül miért népszerű Korda a fiatalok körében is, Én sem tudom meghatározni, miben rejlik az ő hitelessége. Márpedig Kordát mindenütt szeretik. Egyszer elmesélte nekem, hogy 86 éves korában már nem mindenre és nem mindenkire emlékszik, de egykori osztályfőnökének nevét még mindig tudja. Hogyisne, amikor dr. Muraközi Gyulától, aki egyébként református lelkész is volt, annyi emberséget, szeretet tanult, hogy kitelik egy életre. És azoktól a csodálatos emberek a Fészekben, akikkel hajnalig kártyázott, előbb ultiztak, majd römiztek, s aztán behódoltak a pókernek, szóval tőlük is rengeteg szeretetet kapott. És tényleg, ez sugárzik róla, hogy ő aztán nem ártana senkinek, nyitott könyv az élete. Emlékszem, amikor hajdan a Korda villát építette, még azt is elárulta, mennyiért vette a csempét. Igaz, egész életében énekelt, de nem szórta el sem a kártyaasztalnál, sem másutt, amit megkeresett és az is kivételes, hogy az ő pályáján egyetlen gödör sem volt, csak énekelt, másba nem kontárkodott bele, de a színpadon mindig elbűvölte a közönséget és mindig talált új szerzőket, új dalokat.
Ha más mondja, hogy óriási megtiszteltetés Erzsébetváros díszpolgárának lenni, különösen, ha az egy kitüntetett ember, kételkednék a nagy szavak őszinteségében, de Kordának elhiszem. Pedig csak azután mondta el, hogy már csak az a bánata, a szülei ezt nem érhették meg, hiszen nagyon büszkék lennének rá. Sosem gondolták, hogy kilóg majd a családból, apja mondta is, amikor bejelentette, hogy énekes lenni, „Fiam, a mi családunkban eddig csak becsületes emberek voltak”.
