Lassan négy éve annak, hogy Ferihegyen a gépemre várva először láttam maszkos (ázsiai) turistákat. Megmosolyogtam őket, hiszen csak pár héttel később hallottam az új járvány kitöréséről. 2020 tavaszán Németországba is megérkezett az egészségügyi szigor: messze volt még, hogy háromszor is beoltsanak… Anno régi budapesti zsurnaliszta barátom kérdezte, „hogy bírom?” – írom! – a korona kórság okozta bezártságot. Nos, hajam nem indult növésnek az unalomtól. Gyakori, önkéntes szobafogságomban berlini „börtön könyvtáramat” rendezgetve újra felfedeztem Berkesi és Kolozsvári Grandpierre évtizedek óta nem olvasott regényeit, s ifjúkori kedvencem Vonnegut és Hrabal is rám talált.
Gréta – gondolom kréta – fehéren tapasztalta fent északon, hogy nélküle is javult a klíma. Príma dolog ez, ha nem aratott volna a Covid-19 halál nálunk, s más kontinenseken is milliók életét kioltva. Az autóipartól a turizmusig szinte valamennyi gazdasági ágazat szív – állapítottam meg 2020 derekán gyakorló idegenvezetőként. Csendes volt a metropolisz két legendás bulvárja, a Ku’damm és az Unter den Linden. Volt időm olyan lapokat is olvasni, melyek ritkán kerülnek a szemem elé. Megéri! A balodali TAZ az elnéptelenedett utcákról szellemesen Észak-Koreára asszociált. „Der Kapitalismus liegt im Koma” – vélik a járókelőktől mentes Alexanderplatzon fotózva. Azért „a kapitalizmus kómájáról” merengeni túlzás volt: egy Csipkerózsika álomban megegyezhetünk! Egyszer majd a játszóterek, iskolák is nyitva lesznek! Viszont kedvenc Charlottenburg-kerületi kínai éttermem végleg bezárt…
Amit az amúgy laza, első látásra néha barátságtalan Berlinben tapasztaltam 2020 és 2022 között az az, hogy a legjobban veszélyeztett idős embereknek, mintha a háborús emlékek ugrottak volna be. Bombák helyett az új járvány csapott le a 3,8 milliós világvárosra. Az 1948/49-es szovjet blokád és a (Hitler által bevezetett) jegyrendszer 50-es évekig elhúzódó kényelmetlenségét, nélkülözéseit a hajdani, fekete-fehér dokumentum filmek is megörökítették. Bonntól Berlinig sovány volt a nép! Aztán az idős, konzervatív Konrad Adenauer kancellár gazdasági csodája felhízlalta a nyugatnémet polgárokat. Akik az 1961-es fal felhúzás után egy ideig nem látogathatták az NDK-t. Rokoni tragédiák Európa szívében – Walter Ulbricht elvtárs és szovjet cinkosai hidegháborús forgatókönyvei alapján.
Szóval a járvány kapcsán nem csak a vécépapír vásárlás pörgött fel 700 százalékkal az újraegyesített Németországban, hanem a félelem is. Ki a munkahelye, otthona, baráti kapcsolatai elvesztésétől tartott, ki a betegségtől, haláltól. Tömören, a hetekig, hónapokig nem tervezhető, kiszámíthatatlan jövőtől. Angela Merkel, a 2021 végén önként nyugdíjba vonult kancellárnő anyás (Mutti) humanizmust, lelkész apjától örökölt higgadságot, optimizmust kisugározva, hitelesen hirdette, hogy nem izomból, erőszakkal, hanem fegyelemmel, türelemmel, szolidarítással legyőzhető lesz ez a kór/gond is! Igaza lett. Midőn tavaly februárban Oroszország lerohanta Unkrajnát, a berlini kormányfőt már Olaf Scholznak hívták. Új konfliktusokra kell választ találnia, igaz maszk nélkül parolázhat szerte a világban!
