„Generációjának egyik legizgalmasabb egyénisége. Az a típus, aki a nagy mesterművek valódi jelentését keresi. Érzékeny zenész, kiváló zongoratudással.” Várjon Dénes jellemzi így Palojtay Jánost, akinek Mozart előadását az adventi hetekben a mixon.hu németországi tudósítója is élvezhette a Spree-metroplisz szívében. A magyar muzsikus hatalmas tapsot kapott decemberben, s naná, hogy újráznia kellett kőhajításnyira az Unter den Lindentől. Itt már Liszt Ferenc is otthonosan mozgott!
2024 küszöbén a fiatal zongoraművészt, aki zenei mélységével, erőteljes, mégis világos és természetes játékával hívta fel magára a figyelmét, távol az öreg kontinenstől is ünneplik. Palojtay előadói stílusát – így a kritikusok – nagyban meghatározza, hogy számos különböző „nyelven” improvizál. Barokk stílusban éppúgy, mint kortárs, avagy jazz területen. „Improvizációihoz hasonlóan klasszikus interpretációit is az analitikus gondolkodás és az ösztönszerűség egyensúlya teszi egyedivé. Zongoristaként a zenei szövet, a komponista-nyelv mélységeit kutatva tárja fel a leírt hangok és előadói utasítások mögött rejlő összefüggéseket.” Nem titok, hogy Palojtay „szoros rokonságot érez Bartók zenéjével, közel áll hozzá Schubert lelki alkata, zsigerileg vonzza Szkrjabin, ugyanakkor az origót jelentő Bach és több más szerző mellett Ravel, Liszt és Chopin művészete is különösen fontos számára.”
Mint emlékezetes, honfitásunk „nemzetközi karrierjét 2012-ben a Santanderi Paloma O´Shea zongoraversenyen elért 3. helyezése indította útjára”. Melynek köszönhetően a Spanyol Királyság, Franciaország, Ausztria és Itália jelentős hangversenytermeiben, „köztük a madridi Auditorio Nacional és a párizsi Salle Cortot falai közt adott szólókoncerteket. Ugyanebben az évben a Gilmore Alapítvány Rising Stars sorozatának szólistájaként debütált az Egyesült Államokban, Kalamazoo-ban. Azóta állandó kamarapartnerével, Lev Szivkov csellistával a New York-i Carnegie Hallban és a San Francisco-i Herbst Theatre-ben is adott koncertet.” Én Berlinben tapsolhattam neki – karácsony küszöbén, egy „Espresso-délutánon”. Élveztem.
