Miközben rengeteg magyar településen élnek évszázadok óta svábok, szlovákok, horvátok, szerbek, többnyire nagyon kevesen tudunk róluk, az is inkább meglehetősen felületes. Bihari Zoltán szociológus megírta, hogyan élnek és tartják meg őseik nyelvét, szokásait a német tartományokból elszármazott sváb családok.
Bihari Biatorbágyon él, svábok között, s miután több gasztronómiai és helytörténeti könyvet jegyzett, a magyarországi svábokat is feltérképezte az aprófalvaktól a budapesti kerületekig, vagyis Almáskamarástól Soroksárig. A több kilós kötetben, 824 oldalon 200 települést járt be szerzőtársaival, s megírta, hogyan élnek és tartják meg őseik nyelvét, szokásait a német tartományokból elszármazott sváb családok.Hihetetlen, de az 5 ezer példány is két hónap alatt eltelt, pedig nem is került be a könyvterjesztői hálózatba.
Nos, elég átlapozni a könyvet és már is tudjuk, mi a siker titka. Ahogy tudom, Biharinak volt abbéli félelme, nehogy unalmas legyen a könyv, felsorolva az énekkarokat, tánccsoportokat, tájházakat, ezért is épített a speciális dolgokra. A svábok többsége a XVIII. század elején érkezett, s általában ott telepedtek le, ahol kiszálltak a hajókól. A magyar királyok már a XII. században is telepítettek be németeket, a Sopron környékiek tiltakoznak is a sváb elnevezés ellen.
A II. világháború utáni kitelepítések idején a svábok fele hazát váltott, kénytelen volt egy batyuval felszállni a tehervagonokba. Akkoriban büdös svábnak mondták őket, s amikor vagonokban, egy batyuval megérkeztek Németországba, akkor „magyar cigányok” lettek és évekig eltartott, míg befogadták őket. Pilisvörösváron és az ország több bányásztelepülésén jobban jártak, mert a bányászokra szükség volt, nekik nem kellett menniük. Herendről is csak 44 személyt űztek el, mert az ottani bánya és a porcelángyár sem engedte el a munkásait. Ám ez a könyv nem a kitelepítésekről szól, az egy másik történet.
A történelem is kacskaringós úton jár, a 31 szatmári sváb faluból például mindössze 3 maradt, a többit elcsatolták Romániához Trianon után. 2011 előtt sok falu nem is vallotta magát svábnak, már németül sem nagyon beszéltek. Aztán mindez megváltozott, szinte a semmiből tértek vissza a gyökereikhez, a hagyományaikhoz. Talán 400 településen élnek még svábok, de több tucatnyi van köztük, ahol már nincs közösségi élet. Ám ahol feltámasztották a hagyományokat, ott ma nagy élet van, Nagymaroson a tájház, Etyeken a szőlő, a gazdálkodás, Perbálon az iskola, Budajenőn a borosok viszik tovább a sváb életet. Egy kis baranyai faluban, Geresdlakon 7 állandó kiállítást rendeztek be a faluban összegyűjtött sváb tárgyi emlékekből, s rendszeresen járnak oda turisták, iskolai osztályok, mert mindig van, aki magyarul és németül is végigkalauzolja a vendégeket.
