Jó egy esztendeje jött ki a nyomdából a Mi, svábok című kötet német nyelvű változata {Wir Donauschwaben. Geschichten über die Ungarndeutschen}. Hozzám is eljutott Berlinbe! Amint arról az elmúlt esztendőkben beszámoltunk, Bihari Zoltán szociológus nagyszabású könyvének első és második (magyar) kiadása meglepően gyorsan elkelt. A „Mi, svábok – Történetek magyarországi németekről” című kötet anyaggyűjtése 2019 tavaszán indult. „Az első kiadás 2020 novemberében jelent meg, 620 oldalon, mintegy másfélszáz helyszínnel. A második verzió 2021 nyarán látott napvilágot (824 oldal). Harmadik kiadás… nem tudjuk, hogy lesz-e? Jó lenne persze, de ez egyelőre csupán vágyálom. Igény van rá, azt látjuk, hiszen minden héten keresik a könyvet most is. De a papírárak emelkedés miatt a nyomdaköltség 2024-ben duplája lenne, mint amikor a második kiadás készült. Ez pedig olyan drágává tenné a nagyméretű, egyébként is magas árfekvésű kiadványt, hogy csillagászati összegre kéne árazzuk. Ha találunk erre a helyzetre valamilyen megoldást, akkor szeretnénk egy harmadik kiadást is megjelentetni” – fogalmazott Bihari Úr.
Addig is, lássuk a tényeket! Hiszen (így a szakirodalom) bő ezer éve laknak németek a Kárpát-medencében. Több fázisban érkeztek, főleg dunai, vízi úton, midőn hazánknak a tatár/török/történelmi sorscsapások után tapasztalt munkaerőre volt szüksége, s „ezért a szervezett telepítést az 1722-23. évi magyarországi országgyűlés is határozatban sürgette. Anno három szakaszban jöttek külhoniak Magyarországra. Ekkor összesen 400 ezer idegenajkú földbirtokos betelepítéséről” szólnak a krónikák. Mely régiókról beszélünk a 17. század végétől?
„Az első szakasz (1689–1740) III. Károly király idejére esett. A földesúri magánbetelepítések periódusa ez: a Dunántúl megyéinek (Esztergom, Pest, Fejér, Veszprém, Komárom, Győr), az Alföld (Szabolcs, Békés, Hajdú-Bihar, Bács) és az Északi-középhegység peremvidékei (Hont, Heves, Zemplén) betelepítése. Ám szórványosan már a Bácskába és a Bánságba is. Ekkor keletkezett – a szó eredeti értelmében is – sváb településtömb Szatmár megyében.”
S mit kell tudni a második szakasz, Mária Terézia (1740-1780) korszakáról? A krónikák szerint az új népességnek „biztosított kedvezmények (építkezési segély, több évi adómentesség stb.) terén túltett a magánbirtokosokon is. Az uralkodónő a betelepítés meggyorsítására 1762-ben rendeletet adott ki, ami a hétéves háború után újabb tömegeket indított el, főként Elzász és Lotaringia területén, Badenben, Luxemburgban és a pfalzi tartományban. Az ún. teréziánus telepesek már szinte kizárólagosan a déli határvidéken állapodtak meg.”
Bihari Zoltán szociológus nagyszabású, friss könyvének hála tudjuk, hogy a 2025-ben nálunk élő 200-250 ezer „sváb” gyökerű polgár egy része a 18. század végén érkezett a Kárpát-medencébe. Az úgynevezett „harmadik szakaszt” II. József 1782. évi pátense vezette be. „Ennek nyomán főleg Pfalzból, a Saar-vidékről, Majna-Frankfurt és Mainz körzetéből, Hessenből és Württembergből jöttek telepesek, zömmel ismét csak a déli kamarabirtokokra. Kisebb számban máshová is, így Pest, Esztergom, Vas, Tolna, Somogy megyébe.”