2026-ban szerte Európában haldokolnak a szabaddemokraták. Berlintől Budapestig nincsenek parlamenti képviselőik, miközben az ultrajobb nyomul szerte az öreg kontinensen. Bocs, hogy így a 65. születésnapom táján, kicsit nosztalgiázni fogok… {Persze azért koccinthatunk is!} Fiatal külföldi tudósítóként két alkalommal is találkozhattam – a 2016-ban, 89 évesen elhunyt – Hans-Dietrich Genscherrel. A termetes, liberális volt bonni alkancellár-külügyminiszter napjainkban is az egyík legnépszerűbb 20. századi német politikus. Jóban volt Horn Gyulával – közösen szaggatták szét a vasfüggönyt, s repesztették meg a berlini falat. Bő 36 esztendeje aztán újraegyesülhetett Németország!
2026-ban tartósnak tűnik a német szabaddemokraták (FDP) lejtőre kerülése. Hiszen több tartományi választáson is elvéreztek. Tavaly a szövetségi parlamentből szintén kiestek. Volt már ilyen rossz fázisuk, midőn az Európai Unió legnépesebb tagállama a harmadik évezred elején, rövid időn belül két korábbi liberális fődiplomatáját is elveszítette. A Merkel-kormányban 2009 és 2013 között aktív Guido Westerwellét 2016 márciusban, 54 esztendősen ragadta el a halál. FDP-beli párttársa, „főnöke”, támogatója Hans-Dietrich Genscher is anno csukta le örökre a szemét. A hajdani bonni Brandt-, Schmidt-, majd Kohl-kabinet oszlopos tagja 1927-ben született. Élete, mint annyi sorstársáé, kész regény. Rövid gyermekkora minden szempontból kemény volt. A későbbi szabaddemokrata politikus tíz évesen lett félárva: apja 38 esztendősen vérmérgezésben hunyt el. Aztán jött a háború!
Genscher kamasz fejjel öltötte magára a hitleri hadsereg uniformisát. Tízmillió német nem köszönthette 1945 tavaszát! A náci birodalom összeomlásakor a 18 éves srác amerikai/brit hadifogságba került. A láger hétköznapokat megúszta, de hamarosan súlyos tüdőbaj döntötte le a lábáról. Hans-Dietrich Genscher ingázva a kórház és az iskolapad között lépett be a Liberális Demokratikus Pártba (LDP). Halléban és Lipcsében ’46-tól ’49-ig jogi és közgazdasági tanulmányokat folytatott. Nevetve mesélte egyszer a tévében, hogy két nappal az NDK megalakulása előtt tette le utolsó sikeres vizsgáját.
A sztálinista Német Demokratikus Köztársaság szovjetbarát diktatúrája legalább annyira gyötörte az ifjú Genschert, mint a TBC. Az 50-es évek elején szánta rá magát, hogy hátat fordítson a DDR-nek. Nyugat-Németországban rögtön csatlakozott az FDP-hez, s a hamburgi jogi egyetemen újabb államvizsgával bizonyította, hogy „pályaérett”. Kezdetben Brémában ügyvédeskedett. Aztán a szabaddemokraták Bundestag frakciójának gazdasági asszisztense. A hidegháborútól az újraegyesítés utáni két parlamenti ciklusig (1965-től 1998-ig) volt Hans-Dietrich Genscher – jellegzetes sárga pulóverében – a bonni Bundestag képviselője. Humora, diplomáciai tehetsége, strapabírása legendás marad. „Mister Bundesrepublik”, ahogy külhonban becézték előbb a belügyi tárcánál, majd 1974 és 1992 között külügyminiszterként tett szert nemzetközi (el)ismertségre. A kelet-nyugat közeledésének főszereplője egyben a német újraegyesítés „építőmestere” is volt. Mint a liberálisok tiszteletbeli elnöke, nyugdíjba vonulása után is aktív maradt, hajdani véleményeire, könyveire 2026-ban is odafigyel a világ.
