Csepeli György szociálpszichológus a minap a Népszavában érdekes magyarázatát adta Orbán Putyin-barátságának és kontraproduktív hinta politikájának. Ez a kérdés ugyanis állandóan felmerül az interjúkban, s a szakértő, tudós alany vagy kikerüli a választ vagy extrém magyarázattal szolgál. Ezúttal Csepeli is ebbe a csapdába esik. Miközben Thököly Imrére hivatkozik, aki meg akkor is barátkozott a törökkel, amikor már tudta mindenki, hogy kiseprűzik őket, a II. világháború végén is sikerült utolsó csatlósként védeni a védhetetlent. Csepeli szerint a magyar politikusok sosem tudták megkülönböztetni a barátot az ellenségtől. Ez így valami magyar átoknak tűnik, pedig nem az. Orbánra pedig különösen nem igaz, hiába állítja Csepeli, hogy benne Thököly reinkarnálódott. Orbán minden lépése, amelyek egyre esztelenebbnek tűnnek, arról szólnak, hogy mindenáron megtartsa hatalmát. Ez a vezérlő elve és már arra is képtelen, hogy néha egyet hátralépjen, így veszítette el minden hitelét a világban. Az csak az egyik kártevés, hogy továbbra sem kapjuk meg az uniós pénzeket, hiszen azokat a kéréseket sem hajtja végre, amit konkréten kér Brüsszel. Az össze-vissza hazudozás pedig már nem hat meg senkit, az uniós vezetőknek elegük van Orbánból. Lassan, de betelt a pohár. A másik következménye Orbán simlisségének, hogy minden együttműködésről kiírják Magyarországot. Ez meg akkor is a bukásához fog vezetni, illetve összeomláshoz, ha a 2 és fél millió híve a pokolba is követi.
Orbán valaha focizott, s az csapatjáték. Nem ő volt a legjobb, nem is lett profi, még az NBI-ben sem játszott. A politikában viszont gyorsan a csúcsra jutott, ám lassan, de biztosan lefelé araszol. És még mindig nem látta be, hogy az sem magányos harcosok klubja. És aki hirtelen egyedül marad, a régi barátai is lefalcolnak, annak nincs jövője.
