Ritkán van alkalmam Pécsen sétálni, pedig hát az a szülővárosom, de ha lejutok, akkor ezernyi dolgom van ott, meg Harkányban. Most volt egy kis hézag, az autómat vittem a Komlói útra javítani és 4 órám felszabadult. Ez az idő ahhoz kevés, hogy komoly programot tervezzek, maradt a séta, meg a Guinness a Glasgow sörözőben, majd egy bodzás limonádé és egy szivar a Corsoban. Az utóbbi étterem három hónapja nyitott. A Király utcán, a színház melletti teraszán igazán kellemes időtöltés leülni és elrévedezni a múlton, amikor ez még sajtóklub volt, a színészek esténként itt mulatták az időt, én meg idejártam külföldi sajtót olvasni.Gondoltam is egyet, s a szivarral a számban átsétáltam a színházba, hogy egy műsorfüzetet kérjek. Kedvesek voltak, több programot is kaptam. Aztán egy kis csalódás volt, maga a műsor. Mondhatnám, hogy semmi különös. Korrekt, de nem több, mintha csak megúszni szeretnék az évadot az Esőemberrel, az Emigránsokkal vagy a Hárman a padon vígjátékkal.Egyetlen izgalmas produkció ígérkezik, Pécs „nekem a város mindörökké”.Ez afféle öszvérnek tűnik, a Zsolnaytól a Kispál és a Borzig, amit vagy nagyon eltalálnak, vagy uncsi mix lesz belőle. Jövő tavasszal mutatják be, mindenképpen megnézem.
A korsó Guinness jó belépő volt, egyébként Pécsett három helyen mérik az ír sört, s itt a hűtés is tökéletes. Amúgy pedig whiskyből is gazdag választékot tartanak, ezért is a Glasgow név. S tőlük tudom, hogy van egy Bob Dylan whisky is, amit állítólag ő maga talált ki, s persze mi is lehetne más a neve, mint Heaven’s Door, vagyis ha ezt kóstolgatjuk, rögtön a mennyországba jutunk.Elüldögéltem egy háromnegyed órát, s utána kezdtem a sétát. Elvarázsolt a belváros, ezúttal ugyanis volt időm bámészkodni. Majd minden ház rendben van, kreatív megoldásokkal, szobrokkal, kerámiákkal és növényekkel.Csak amikor a hajdani Kórház teret elhagytam és indultam kifelé, a Szigeti út lelombozott, mintha az egy másik város lenne. Elhanyagolt, omladozó fölszintes házak, majd lakótelepi szürkeség.Tán rosszul emlékszem, de hajdan ez nem volt ennyire lelakott. A várostervezőknek volna itt dolguk, persze ehhez egy jóval gazdagabb és kreatívabb önkormányzat kéne.
A Király utca mindig is a kedvencem volt, mert hát majdnem minden szeglete ismerős, a színháztól a régi könyvesboltig, ami már nincs meg. És persze a Széchenyi gimnázium, ahol négy jó évet töltöttem. Mióta emlékszem, mindig omladozott kicsit a fala, a hajdani földszinti osztálytermünkben most könyvtár van. A drabális kapu mindkét oldalán táblák, hiszen olyan régi és annyi minden történt a falai között. Volt ez Pálos kolostor, jogi líceum, majd egyetem. Pécsett egyébként 1923 óta működik jogi kar, viszont kicsit korábban, 1367-ben alapították. Szerettem a vastag falakat, s az olajkályha is dübörgött rendesen, sosem fáztunk.Ellenben jó és szórakozató tanáraink voltak, Csuti, Kocka meg a többiek, a maguk kalandos történeteivel. A diri vonalas volt, meg még annál is több, de ez egy másik történet.Mindenesetre könnyen kaptam többször is igazgatói intőt, amit minden ősszel a villányi szüreten semlegesítettem egy igazgatói dicsérettel, miután rekord mennyiségű szőlőt szedtem. Az egyik szüretre emlékszem, akkor 73 ládával szedtem egy délelőtt, s csak a Deszka előzött meg két ládával, de ő rendes vidéki gyerek volt és van, nálam jóval erősebb fizikummal. Egyébként vele játszottunk az iskolai pingpong csapatban, bejártuk az egész megyét.Kovács Tibivel meg másodikak lettünk a városi tolltenisz bajnokságon. Ennyit a sportsikerekről, hasonlóról fociban nem tudok beszámolni, bármennyire szerettem volna, ott Rozs Icsi vitézkedett, s lehetett volna belőle stabil NBI-es játékos, sőt talán több is, ha akarja.Kőszegi többre vitte kézilabdában, őt meg egy sérülés akadályozta, hogy kifussa magát. Haiserrel meg az ohridi tőig motoroztunk, miközben ki-belógtunk a spliti kempingből, Belgrádban Jethro Tull lemezeket vettünk, a mostari hídnál meg úgy eláztunk, hogy egész éjszaka több Niksicko Pivo mellett száritkoztunk. Nem volt egy speciális osztály, de a társaim háromnegyede diplomát szerzett, sok orvos is kikerült közülük. Én meg megalapíthattam az iskola újságot, vegyis már ott, idő előtt tudtam, hogy merre van az előre.
