A háború után – az ötvenes évek elején – indult (nyugat)német televíziózás hőskora egybe esett Konrad Adenauer (CDU) bonni kancellár gazdasági csodájával. Sokan az ’54-es svájci foci Vb miatt vették meg életük első, méregdrága tv készülékét. Az ARD mellett jó hat évtizede jelent meg a második csatorna, a ZDF. Bizonyára a kedves Olvasó is tudja, hogy a mi (cseppet sem vidám) Rákosi-korszakunkkal párhuzamosan – röviddel a west-germán tömegturizmus és VW Bogár őrület előtt – tört ki a lakásmodernizálási-bútorvásárlási láz. És a rádió-lemezjátszó-tv beszerzési mámor az NSZK-ban. Noha próbajelleggel, már az 1936-os berlini olimpia idején volt televíziós sportközvetítés a stadiontól távoli, moziszerű termekben, az igazi áttörést az 1954-es svájci labdarúgó világbajnokság hozta meg. Éppen hetven esztendeje!
A vesztett háború poklából felocsúdó kettészakított népet, egy nemzetté olvasztotta össze a berni döntő. Melyben – némi bírói segítséggel – az 1950 óta verhetetlen Puskásékat 3:2 győzte le a német válogatott. Milliók szemeláttára. (A magyar sportbarátoknak kevés kivétellel Szepesi György legendás-zseniális rádióközvetítésével kellett „beérniük”…) Azóta is a sport és különösen a labdarúgás vonzza a legtöbb embert a képernyő elé Németországban. Többször meghatot West-Berlinben, midőn több Spree-parti öregúr – hallva, hogy magyar vagyok – focink helyzetéről érdeklődve azt mondta: „Grosics, Búzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás…” Nekem csupán Öcsi bácsi és Hidekúti neve ugrott be. Utóbbival kapcsolatban jelezve, hogy a mi ’54-es középcsatár „Kaltenbrunner”-ünk nem rokon az 1946-ban, a nürnbergi perben háborús bűnökért halálra ítélt, kivégzett osztrák (hidegvérű) Hidegkútival…
Szóval a jó öreg közszolgálati ARD a fekete-fehér korszakban sokáig egyeduralkodó volt a konzervatív bonni köztársaságban. A „kettes csatorna”, a ZDF 1963 áprilisától jelentett riválist. Mindkét hiteles, állami adó 2025-ben is komoly piaci részesedéssel büszkélkedhet. De fontos a nagyokkal szorosan együttműködő, regionális, tartományi műsorszolgáltatok funkciója is. Privát televíziózás a SAT1 révén 1984-től van (a 70-es években a „színes technikára” áttért) NSZK-ban. A 21. században is a szeretett-gyűlölt tévé az egyik legfontosabb hírforrás. Bár az internet nyomulása megfékezhetetlen. Az átlagosan napi 150-200, televízó képernyő előtt töltött percen túl, sokan „háttérzajnak” használják a mindig bekapcsolt áramzabálót. S még a rádiózás sem ment ki a divatból Olaf Scholz {SPD} távozó kancellár 84 milliós jóléti birodalmában.