Az olasz fürdővárost még sosem láttam ilyen zordnak, kietlennek, hidegnek, mint a Rimini című filmben. Igaz, a díszlet stimmel, a kiöregedett énekes a bezárt szállodák egyikében esténként busszal érkező turistáknak, leginkább öreg hölgyeknek ad házi koncertet. És aztán rendesen iszogat, majd hazamegy horkolni a saját képmásával kitapétázott házba.
Ez aztán az élet tyukodi pajtás, gondolhatnánk, de a mi Richie Bravonk, még pénzért le is fekszik idősebb rajongóival, akik legyenek bármilyen karban, az énekesnek nincsenek merevedési gondjai, amely már önmagában is jelentős teljesítmény. A film, ahogy az egyik kommentben is olvastam, másodosztály, hiszen gyakran ismételget, például tucatnyi giccses slágert vagyunk kénytelenek végighallgatni, s túl sokszor halljuk Richie nyálas udvarlását és látjuk, hogyan hágja meg módszeresen, de azért gazdaságosan az öregasszonyokat. Szóval ez a mozi csak félhangon pörög, nincs igazán jól megírva a kiégett énekes figurája. Ám mielőtt félidőben elhagynánk a mozit, az öncélú képeken fennakadva, a rendező csavar egyet a történeten és betol egy rasszista szálat, amely a film végére felülkerekedik a történeten, s mintha az énekes vergődését csak előjátéknak szánta volna.
A történet közepén megjelenik az énekes lánya és miután kiosztja az apját, hogy az nem törődött velük, 12 éve nem is látta és sosem küldött pénzt az anyjának, pénzt kér, nem is keveset, 30 ezer eurót. Richie összehord hetet-havat, hogy ő szerette őket, de a lányt nem hatja meg., az csak a pénzt akarja. Végül zsarolással szerzi meg a pénzt egy olyan embertől, akinek a feleségét nem sokkal azelőtt videózta le szex közben és abból kifizeti a lányt. Az köszöni szépen, átadja a migráns barátjának, és egymást átölelve távoznak. Addig többször láttuk őket egy lakókocsinál, amelyben néhány arctalan migránssal laknak. A történet folytatódik, ám néhány nap múlva megjelenik újra a lány a barátjával, közli, hogy terhes, ők most már egy család, és itt fognak lakni. Hamarosan megjelenik több migráns nagy cuccokkal, ők is beköltöznek. Aztán a következő képsorok már egy menekültszállást mutatnak, ahol arab-afrikai családok, csadorban, csador nélkül berendezkednek a Bravo-villában. Richie Bravo immár még szánalmasabb figurának tűnik fel, hiszen kitúrták a saját otthonából.
Akár a tusványosi beszéd feldolgozását hallanánk, a legyengült, hanyatló Európát elfoglalta egy idegen, egy másik faj. Leigáztak bennünket, mint hajdan a mórok vagy törökök. Micsoda vízió, csodálom, hogy hivatalos magyar szponzora nincs a filmnek. Ugyanakkor elolvastam a magyar kritikákat, amelyekben látványosan kikerülték ezt a szálat, pedig még azt is felemlegették, hogy Richie öregotthonban vegetáló apja olykor náci indulókat énekel.
