A cseh{szlovák} járműhistória régi, hol orr-, hol farmotoros modelljeit jól ismerik a technika szerelmesei. A nyugat-berlini Műszaki Egyetem egykori öreg diákjaként, az ipartörténei előadásokat hallgatva – egyszer tévedésből egy „másik” Müller professzor órájára beülve, az útépítés diszkrét bájába is bepillantást kapva… – azt hittem, hogy én már mindent tudok Mlada Boleslav titkairól. Aztán Pozsonyban két múzeumozás és sörözés között felszálltam egy modern, csendes Škoda villamosra. Na, sínen vagyunk – gondoltam. S felidéződött, hogy Pesten, a Vígszínházhoz közeli kis lakásunkban mennyire szerettem gyermekként a kukásautó zajára ébredni.
Apámnak Wartburgja volt, ám „bratislavai” kiriccanásomkor beugrott, hogy bizony a fémhordókat ürítő, 60-as évekbeli, Szemere utcai {cseppet sem kuka, éppen ellenkezőleg…} teherjárműnek Škoda emblémája volt. Ha én ezt előbb tudom! Az Autó-Motor hajdani németországi tudósítójaként bizonyára cikket kerekítettem volna álmaim direktbefecskendezős dízel rabszolgájáról. Tisztázzuk, a hathengeres, 706 RT-be szerettem bele /és 7 esztendős osztálytársnőmbe, de erről egy szót sem…/, itt egy majdnem komoly ipartörténeti írás van születőben.
Szóval a 160 lóerős, hatalmas, 1957-től bő kétévtizeden át gyártott, elvtársi-baráti kukásautó rajongója lettem. {Valami bűzlött Budapesten… De ez nem zavart egy kisiskolást, karnyújtásnyira a Dunától.} Ma már tudom, hogy a 7 tonna hasznos terhelhetőségű csehszlovák masina az NDK-ban és más államokban is sikeres volt, s számos felépítménnyel, így tűzoltókocsiként is bevált. Annyira, hogy Mao Kínájában a China National Heavy Duty Truck Group 1960-ban szintén felvette a termékpalettájára. Nos, mára ennyi Škoda nosztalgia!