Tegnap láttam egy interjút Révész Sándorral a Sváby műsorban. Nem volt túl emlékezetes, a riporter a rajongáson kívül nem nagyon vitt logikát a beszélgetésbe, pedig így is volt egy-két mondat, amelybe bele lehetett volna kapaszkodni, d ez elmaradt. Belekapott több témába, a Szepes Máriával való kapcsolatba épp úgy, mint hogy tiniként a Póka családnál kötött ki. Megannyi elkötetlen szál, ahol a legfontosabb közlés annak látszott, hogy „Révész koncert előtt beleszagolt a közönségbe”. Felejtős. Ám Révésznek volt három jó mondata Som Lajosról, amely meglepett, hiszen a Piramis egykori vezetőjéről halála óta nem nagyon olvastam semmi jót, igaz rosszat sem. Azt azelőtt írtak róla. Nekem viszont más emlékeim vannak róla.
A Taurus nagy kedvencem volt, pedig nem voltam ott a Kisstadionban, amikor a Free előtt léptek fel és lelépték őket, vagyis jobban elvarázsolták a közönséget, mint az angolok. Ott tépte a húrokat Radics Béla, miközben vérzett a szája és a Free menedzsere meg is egyezett Sommal, hogy kiviszi a zenekart a ködös Albionba. Aztán ebből nem lett semmi. A lemezgyári mesterkedésnek az lett. vélte, hogy jött Zorán, Som meg lelépett és egy átverős jugoszláv turnéval ért múlt ki a Taurus. Az ottani menedzser annyira átverte őket, hogy még a vonatjegyre is kölcsön kellett kérniük.Utóbb nekem Som elmesélte, hogy amikor ő elhagyta a Taurust, felhívta a menedzsert és lemondta az angliai turnét. Nem volt szép, de azt ö intézte, és az a Taurus már egyébként sem ugyanaz volt.
Amikor a Piramis megalakult, már a Magyar Ifjúságnak írtam zenei cikkeket. Felhívtam Somot, találkoztunk az ORI székház büféjében és elmondta, hogy az első turnéjuk Lengyelországban lesz, Menjek ki utánuk, mondjuk Wroclawba. Akkor együtt dolgoztam a Dagály klubban Hobóval, s együtt keltünk útra. Katowicéig vonattal, onnan stoppal Wroclawba. Épp beestünk a koncertre.A Mud együttes előzenekara voltak, amely két slágerlistás dallal turnézott. Nagyon jól szólt a Piramis, a lengyel közönség megtapsolta őket, de a Mudra töltötték meg a sportcsarnokot. Koncert után az üres szállodában bolyongtunk, sem enni, sem inni nem lehetett. Ellenben Som eldicsekedett, hogy az angoloktól már megvette az összes lámpát.
Később is többször találkoztunk. Som később elvitt Radics Bélához, aki az anyjával élt Angyalföldön, övé volt a lakásban a konyha. Egy demizsonból töltött bort, s egy hajóládából szedte elő és mutatta a könyveit, jobbára filozófusok műveit. Som nem ivott egy kortyot sem, ő vezetett, s azon az éjszakán végigjártuk azokat a klubokat, ahol azelőtt Radics játszott. Sosem írtam meg azt az éjszakát, mert aznap Radics elő sem vette a gitárját és az nem lett volna szép mese, hogy így él a legjobb magyar gitáros.
Később is többször találkoztam Sommal, írtam az új zenekaráról (Senator), amely jó, indult, de láttam rajta, hogy megkeseredett és valószínűleg ez vitte az alkohol ösvényeire. Révész szép szavai is megkésettek, mert korábban sosem hallottam tőle, hogy egyáltalán említette volna Som Lajost.Kár, hogy gyakran csak túl későn döbbenünk rá, kiket veszítettünk el útközben.
