A 2024-es labdarúgó EB tíz helyszínén is elhangzik bizonyára a klasszikus/mókás kérdés, hogy melyik a világ legvékonyabb könyve? „A német humor ezer éve” – hangzik a válasz. A külföldi drukkerek kacaja garantálva! Nos legelső – amúgy repülőszerelő – germán haverom nem tartozott a fagyos mosolyú DDR polgárok közé! Sokat röhögtünk együtt Pesten, de főleg Berlinben. „Meghívhatlak egy gumisasra?” – tudakolta Andreas barátom ’89 nyarán az Alexanderplatzon. Mondtam, persze, csak nem tudom, hogy mi az a „Gummiadler”. Rösteltem magam, hogy a nyugat-berlini intenzív nyelvtanfolyam csak az akkuzatívok és datívok világába kalauzolt el. Ám a zoológia, gasztronómia szókincse kimaradt az okatásból… Ossi cimborám megnyugtatott, hogy a Wessik zöme sem hallott arról, hogy az NDK-ban a gyakorta rágós sültcsirkét becézik gumisasnak. Hm. Finom humor! Aztán 1989 őszén megrepedt a (’61-ben épült) berlini „antifasiszta védőfal” – ahogy Honeckerék nevezték. S már Andreas is átjárhatott hozzám a szovjet övezetből az amerikai zónába. Az összehasonlító nyelvészet igazi játék lett közöttünk.
A német fővároshoz közeli Wandlitzban, az egykori keletnémet főkommunisták mini birodalmában tudtam meg, hogy a nép az NDK-ban „Volvograd”-nak nevezte el a prominensek szigorúan örzött lakhelyét. Erich Honecker és a DDR felsővezetése ugyanis előszeretettel közlekedett a svéd autótípussal. A kisember „dácsája” előtt akkoriban Trabant, vagy Wartburg parkolt és csak a legszerencsésebbek jutottak hozzá {jobbára a nyugati „bungalló” tulajdonos rokonok anyagi segítségével} a hivatalosan importált VW Golfokhoz, Mazdákhoz.
Apropó Trabi! Mint emlékezetes, 1957. november 7-én mutatkozott be az NDK-ban a kétajtós, négyszemélyes kiskocsi. A típussal köszöntötte a keletnémet autóipar a „nagy októberi forradalom” 40. évfordulóját és a szovjet szputnyik programot. A Trabant ugyanis németül csatlóst, kísérőt, műholdat jelent. Természetesen a több, mint 3,1 millió példányban gyártott bakelit népautó sem úszta meg, hogy becézzék. Hívták „versenypapírnak”, „aszfalt buboréknak” és „plasztik páncélosnak”. S ha már a CCCP matricás rakétakorszak – ó szegény Lajka kutya! – is szóba került, ideje, hogy eláruljuk: a ’61-ben mennybe repült {56 éve lezuhant} Jurij Gagarint a Német Demokratikus Köztársaságban kozmonautának hívták. Az imperialisták – irigykedve a szovjet űrfölényre – makacsul asztronautáknak nevezték Bajkonur és Houston hőseit. Óh, régi szép idők!
