2025 küszöbén, az ezer napja zajló orosz-ukrán vérontás kapcsán felmerül a kérdés, hogy meddig tart még az esztelen testvérháború – tőlünk keletre? Sokan két voksviadalra fókuszálnak Brüsszeltől Budapestig. Egyrészt november elején eldőlt, hogy ismét Donald Trump lesz Washington fura ura! A demokrata kontra republikánus urnacsatát ez utóbbiak nyerték meg! Tény, hogy annak eredménye az öreg kontinensen, az EU-ban és a NATO-ban is éreztetni fogja hatását. A katonai szövetségünkbe vágyó Ukrajna felvétele a harcok elcsitultával sem lesz rapid folyamat.
Előnyt élvez majd az újraépítés, a korrupció legyűrése, a 2025-ös {?} kijevi elnökválasztás kiírása és az elmúlt esztendők történelmének – hiteles – feldolgozása. Hiszen Volodimir Zelenszkij és idősebb, moszkvai druszája, Vlagyimir Putyin eltérően látják a közelmúlt tragédiáját a volt Szovjetunió tájain. A rengeteg vegyes házasság, rokoni-baráti, kultúrális szálak révén speciális kelet-európai dráma a 2022-ben – ám már az CCCP összeroppanása óta – dúló viszály. A 20. századvégi jugoszláviai öldöklés után nem gondoltam volna, hogy Grúziától Azerbajdzsánon át Örményországig és Ukrajnáig ismét regionális harcok terepe lesz Eurázsia.
Itt tartunk most. Az amerikai elnökválasztások lecsengésével a következő „nagy kaland” a jövő szeptemberi németországi szövetségi vokscsata lett volna! Ám az EU legnépesebb, 84 milliós tagállamában novemberben kirúgta Olaf Scholz kancellár a liberális pénzügyminiszterét és párttársait. Így mostantól – a tavaszi, előrehozott választásig kisebbségi kormányt vezet Berlinbe. A budapesti csúcstalálkozóra is már {késve és} lúzerként érkezett Németország szocdem frontembere. Az USA-ra és Európára is új idők várnak! Kérjük a biztonsági öveket becsatolni!
