Szeptemberben Németországban beindul a politikai nagyüzem. A barnára sült, ingadozó székű kancellár + stábja, testőrei és a Bundestag képviselői is visszatértek Berlinbe. Friedrich Merz CDU vezért, kormányfőt már belülről is kritizálják tétovaságáért, tévedéseiért kereszténydemokrata párttársai. Izgalmas ősz lesz Európa szívében. Unalomra persze hazánkban sem lehet panaszkodni. Régi magyar barátom sorai is erre utalnak. Idézem panaszait…
„A külföldi hírek alig-alig jutnak el ide, akár a német kancellárról, vagy bárkiről is, a magyarországi sajtó zuhanó repülése tovább tart (elég régóta…. ). A közélet beszéde pedig soha nem látott mélységekbe süllyed, beleértve a parlamentet. Amióta megalakult az új kormány, folyamatosan az a Sissi-film kísért a fejemben, amikor a királyné az ellenséges velenceiekhez merészkedik. Fogadást ad nekik, de a helyi urak maguk helyett a szépen felöltöztetett cselédséget küldik… Akik ott hajlonganak, és a gazdáik nevében mutatkoznak be esetlenül, és persze az egész jelenet komikus, szegények nem tudnak a helyhez illően viselkedni.”
Barátom panaszai, mintha kiapadhatatlanok lennének dr. Magyar Péter bő száztíz napos kormányzása után, a forró ősz küszöbén. Levelét e képpen zárta augusztusban: „Ugyanez a helyzet. Egy szedett-vedett társaság foglalta el a parlamenti helyeket, akik azt sem tudják hirtelen, mibe is csöppentek bele és hol vannak valójában. Felültek a padokra, feltették a székre a lábukat, minősíthetetlen stílust engednek meg maguknak a beszédjeikben (már amelyik tud egyáltalán összefüggően kommunikálni), végtelen arrogánsak, a politikai ellenfelek megalázása mindennapos.” Itt tartunk. De, legalább a Duna vízszíntje emelkedik, ha már – állitólag – az országgyűlési viták nívója apadóban van 2026 derekán.
