Pár régi barátomtól/barátnőmtől kértem, hogy – 40 éve a Spreenél élve – tájékoztassanak arról, hogy mi vár szülőföldünkre a Fidesz rezsim brutális bukása után? Az alábbi levelet meglepetésként kaptam, az új, Tisza-kormány megalakulása előtt… „Kedves Géza, májusban jöttem vissza Berlinbe. Jó volt megélni a választás utáni eufóriát, nagyon hasonló hangulat volt, mint itt a Mauerfall {falomlás} után. Persze most jönnek a Nachwehe-k {utófájdalmak}. Mindenki nyaldossa sebeit, és jóvátételt, bosszút szeretne.” Bölcs, értelmiségi sorok Pestről, s így folytatódnak:
„A fideszes oligarchák, pedig kamera előtt sírnak, mert vége az ő jó világuknak. Hát nem sajnálom őket. Az utolsó pillanatig kibabráltak azokkal, akik nem hozzájuk tartoztak, még szegény érettségizőkkel is. Sajnos unokaöcsém is szívott! Mert a magyar írásbelin többek között Wass Albertet kérdeztek, egy elítélt Kriegsverbrecher {háborúsbűnös}, fasiszta írót. Én pl. büszke vagyok arra, hogy unokaöcsém ilyen szennyet nem olvas” – üzente a Spree-metropolsz talán legjobb, legolvasottabb magyar „Langosch” sütője. Sajna, február óta nem falatoztunk együtt, ám ami késik…