Az Európai Unió legkövérebb {minden kádár-medencei hájjal megkent} miniszterelnöke idén is ott vakációzott, ahol én még sohasem jártam. Horvátországban. Szerény, luxusjacht mentes pancsolásához, innen északról csak gratulálni tudunk. Ám legrégebbi, pesti történész / pedagógus barátom őszi sorai megdöbbentettek.
„…ez már diktatúra. 2010 óta az. Kétségkívül viszonylag türelmes és nagyvonalú diktatúra – persze nem jószívűségből, hanem mert annyira mélységesen lenézi minden potenciális ellenfelét. Mint engem. És sajnos joggal. Semmit nem tudunk tenni, mert kevesen vagyunk. Talán ötvenezren. És tízmillióból ez szánalmas. A többségnek nagyon jó így, ahogy van, boldogan támogatja. Mert nem kell (sőt, nem is nagyon ajánlott) gondolkozni, gondolkozik helyettük a Viktor. Nem kell felelősséget vállalni semmiért. Csak dolgozni és éljenezni kell.
Úgyhogy emiatt nem járnak az utcán éjjel a fekete autók, még a magamfajták is megússzák (egyelőre legalábbis) a börtönt, a kényszermunkatábort és a hasonló szépségeket. Nem érünk annyit. De egy diktatúra, ugyebár, nem attól diktatúra, hogy jön a fekete autó. Hanem attól, hogy nyugodtan jöhetNE, ha Orbán Viktor éppen úgy akarná. Nem akadályozná, nem akadályozHATná meg semmi. Nálunk persze – a kritikán aluli történelem-oktatás következtében – ezer emberből egy, ha tudja, mitől diktatúra egy diktatúra. Ezért Viktor sok más hazugságával együtt beveszik az ‘illiberális demokráciáról’ szólót is, amely a fából vaskarika alappéldája. Sebaj, lesz ez még sokkal rosszabb is.”
