Itt hagytál minket János: 2004 tavaszán voltál 53 esztendős, s azon a nyáron már halott. Sokunk a Marika Kávéházban találkozott Veled utoljára, május 7-én este, ahol a berlini Collegium Hungaricum miniszteri biztosaként tájékoztattál bennünket a régen várt építkezés pályázati eredményéről. Remek hangulatú volt a húsz évvel ezelőtti program: kaptunk információt és bort, humort és szendvicset. Lelkesen mesélted, hogy szépek a tervek, s 2006-ban már megnyílhat az új berlini magyar kulturális intézet.
Sajnos Te már nem láthattad, pedig robotoltál az „ügyért” eleget. Büszke vagyok rá, hogy – zsurnalisztából lett diplomataként – barátodnak neveztél azon a vidám estén. Egy hónappal később, a „Berni csoda” félévszázados jubileuma tiszteletére rendezett, kaiserlauterni német-magyar meccsről autóztál a Spree-metropolisz felé. Nemzeti tizenegyünk 2:0-ra győzött a házigazdák ellen.
Rád munka várt másnap, de Berlinbe már nem érkeztél meg. Volkswagen Passatod szélsebesen egy kamionba rohant… Pesten ért a tragikus, szívszorító hír. Farkasréten több százan búcsúztattunk – javarészt német nyelven tartott szertartás keretében. Rengetegen jöttek el szűkebb szülőföldedről, Görcsönydobokáról. Asszony- és férfikórus dalolt, a tűző napon pap, barát, kolléga emlékezett. Zokogó hitvesed, Mária és két huszonéves gyermeked gyászában sokan osztozunk itt Berlinben is, ahol 1996-tól voltál követ. Koporsód 2004. június 17-én elnyelte a föld. Egy idős, sváb paraszt néni fájdalmas szájharmonikája törte csak meg a budai temető csendjét. Isten nyugosztaljon János!
