Kétórás életútinterjút adott a Partizánnak Krasznahorkai László Nobel-díjas író, amiben szóba kerültek katonaévei, a Nobel utáni reakciók, Orbán Viktor neki írt levele, Magyar Péter váteszjellege, a magyarok kompromisszumai, eddigi műveinek közös vonása, a posztkapitalizmus és még megannyi más téma.„Szinte semmit sem fejezek be, úgyhogy próbálj meg figyelni, mert én elkalandozom, mintha egy talponállóban lennénk”– mondta a beszélgetés egy pontján az író, aminél erősebb tételmondatot újságíró sem tudna mondani a beszélgetésre, amit itt lehet megnézni:
Krasznahorkai azt mondta, hogy amikor először el akarta hagyni Magyarországot, akkor egy rendőrségi kihallgatásból kiderült, hogy vannak ismerősei, akik jelentettek rá. Egy gyulai barátja volt az, akivel azután szakította meg a kapcsolatot, miután megtudta, hogy besúgó volt, de soha nem szembesítette ezzel. Ha ki is derül bármi az ügynökakták nyilvánosságra hozatala után, őt nem fogja érdekelni.
Krasznahorkai beszélt arról is, hogy a pályája közepén rettegni kezdett attól, hogy amiről ír, az be fog következni. Most már gyerekes dolognak tartja, de arra gondolt, hogy ha bizonyos jeleneteket vagy könyveket nem ír meg, akkor az nem fog a valóságban megtörténni. Volt olyan szöveg, amit ezért meg is semmisített.
Soha nem akart dolgozni, de néha rákényszerült arra, hogy beleolvasson egy korábbi munkájába, amiben mindig látott hibát. Ezek a hibák pedig annyira bosszantották, hogy belekezdett egy másik könyvbe. Az író kifejtette, hogy mire gondolt, amikor azt írta: Nádas Péter halálával egy korszak véget ért. Krasznahorkai szerint ez a korszak az 1945-ig tartó irodalom volt, a konzervatív prózafelfogásnak és az azzal szemben álló avantgárdnak lett vége.
Krasznahorkai szerint Magyar Péter és talán a környezetében pár ember az, aki vátesz. Arra a kérdésre, hogy mit jelent a kifejezés, az író azt mondta, hogy „fáklyás ember a sötétben”. Krasznahorkai elmondta, hogy nem politikai személyként látja Magyar Pétert, de magától nem is mondaná azt, hogy vátesz, szerinte erre most csak a műsorvezető kényszerítette rá. Magyarországon olyan közhangulat teremtődött meg, hogy egy hozzá hasonló szikra kellett, és a teljesen elképzelhetetlen elképzelhetővé vált. Elképzelhető lett, hogy azt a „cinikus rendszert” meg lehet változtatni, ráadásul így. Szerinte ami történt, az „népharag volt, nem választás”. Ő Olaszországban szavazott, már a voksolás előtt eufóriát érzett a választókon.
Őt személy szerint bosszantották azok a hangok, amik rögtön április 12. után kritizálni kezdték Magyar Pétert.
„Méltánytalanok a magyarok a Tisza-kormánnyal”
