Mióta az internet felbukkanása totálisan hazavágta az album- és zeneeladások piacát, a zenészek legfontosabb anyagi bevételét az élőzenei koncertek jelentik. Nyilván a streaming is egyre több pénzzel jár a zenészeknek, de a koncertezéssel és turnézással járó bevétellel továbbra sem lehet összehasonlítani. Éppen ezért lett elképesztően fontos szerepe az amerikai Live Nation Entertainmentnek, ami mára a világ legnagyobb élőzenei cége, Los Angelestől Berlinen át Budapestig minden fontosabb piacra betörtek már. Olyannyira, hogy az Egyesült Államokban egyes felmérések szerint az élőzenei szektor 70 százalékát fedik le, a többi, sokkal kisebb cég pedig osztozik a maradékon.
Ez az egyenlőtlenség és régóta tartó monopolhelyzet feltűnt az amerikai politikusoknak is, nemrég a szenátus előtt kellett felelnie a Live Nationnek kifejezetten kellemetlen kérdésekre. Nehéz megjósolni, milyen következménye lesz mindennek, de
bármi is történik a Live Nationnel, az a globális koncertiparra is kihatással lesz, miközben Magyarországon éppen most törnek be a kisebb klubok piacára.
Január 24-én tartották azt a szenátusi meghallgatást az Egyesült Államokban, amelyben a Live Nation Entertainment pénzügyi vezetőjét, Joe Berchtoldot faggatta többek között az az Amy Klombuchar szenátor, aki a trösztellenes albizottság elnöke a szenátusban. A szenátusi meghallgatásra azért cibálták be a világ legnagyobb rendezvényipari cégének egyik vezetőjét, mert évek óta egyre több velük a probléma, sokan úgy tartják, hogy az Egyesült Államokban gyakorlatilag monopolhelyzetet alakítottak ki a piacon. És ha ez nem lenne elég, a szolgáltatásaikkal annyira komoly problémák merülnek fel, hogy Taylor Swift óriási érdeklődés közepette bejelentett turnéjára a rajongók nem tudtak jegyeket venni, mert összeomlott a jegyértékesítő rendszer. Az egyik oldal monopolhelyzetre panaszkodik, a másik oldal szerint viszont egyszerűen csak arról van szó, hogy sokkal többen akarnak jegyet venni, mint amennyi eladó egyáltalán.
Mi az a Live Nation?
A Live Nation Entertainment 2010-ben jött létre a Ticketmaster és a Live Nation összeolvadásából. Ugyan Amerikában és Nagy-Britanniában is bírálták az összeolvadást, sőt utóbbiban elsőre nem is engedélyezték – és többek között Bruce Springsteen is felháborodott rajta –, végül minden országban jóváhagyták a bizniszt. Az amerikai versenyhatóság mindössze annyit kötött ki, hogy adják el a konkurenciának a jegyrendszerük és az ahhoz tartozó szoftver tulajdonjogát, illetve 10 évre megtiltották nekik, hogy bármilyen szinten is negatívan diszkriminálják azokat a helyszíneket, amelyek nem a Ticketmasterrel szeretnének dolgozni, majd ezt további öt évvel meghosszabbították a folyamatos visszaélések miatt.
Az összeolvadás után a Live Nation világszerte vad felvásárlásokba kezdett. Független fesztiválokat és koncertszervező cégeket vettek meg Észak-Amerikától Európán át Afrikáig, majd később odáig mentek, hogy elkezdtek konkrét klubhelyiségeket és koncerthelyszíneket felvásárolni az Egyesült Államokban. A cég piaci részesedése ekkor már kétszer akkora lehetett, mint az összes többi cégnek együttvéve, és nem véletlen, hogy egy idő után elfogyott a konkurencia türelme.
2018-ban az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma kezdett el vizsgálódni az Anschutz Entertainment Group (AEG) bejelentése miatt. Az AEG volt az a cég, amelynek annak idején eladták a jegyértékesítési rendszerüket, hogy a versenyhivatal így egyenlítse ki a viszonyokat az összeolvadás után. Azonban az AEG szerint a Live Nation a piaci helyzetét kihasználva rájuk erőltette a Ticketmaster használatát, és szándékosan nem szerveztek koncerteket az AEG helyszíneire, így is gyengítve őket. A Live Nation tagadta a szándékosságot, és pusztán a helyszíni adottságokkal érveltek a kiválasztásnál.
Másfél évvel később kitört a globális pandémia, ami hazavágta a rendezvényipart. Klubok, fesztiválok és szervezők ezrei mentek csődbe világszerte, a Live Nation pedig sokáig nem volt hajlandó visszafizetni az embereknek az elmaradó vagy átszervezett koncertek árát. 2021-re az előző évi bevételének 84 százalékától esett el a Live Nation, ezért is lehetett szükség már 2020-ban egy nagyobb befektetőre: a Dzsamál Hasogdzsi újságíró megkínzásának és meggyilkolásának elrendelésével vádolt Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg vezette szaúdi befektetési alap vásárolt tulajdonrészt a hírek szerint 500 millió dollárért. (Ők vásárolták meg pár hónapja a Newcastle United focicsapatot, de szinte mindenben van érdekeltségük a Disneytől a Facebookon át az Uberig.)
Magyarul a Live Nation a 2010-es összeolvadás óta még a pandémiát is túlélte, folyamatosan ömlik bele a pénz, és bővítik a portfóliójukat fesztiválokkal, szervezőirodákkal és zenei helyszínekkel. Papíron bárkinek lehetősége lenne versenyre kelnie velük, a valóság azonban teljesen más, ahogy azt több olyan független forrás is megerősítette nekünk, aki dolgozott itthon vagy külföldön a Live Nationnel.
Mindent egy kézbe
A Live Nation kicsit úgy működik, mint a Fidesz: gyakorlatilag az iparág minden szegmensét igyekeznek annyira lefedni, hogy egy idő után a cégnek elég legyen saját magával tárgyalnia az anyagiakról:
A Live Nation csinálja a bookingot, tehát ők szervezik le az előadók és zenekarok turnéit és koncertjeit különböző helyszínekre világszerte.
A Live Nation csinálja ezeknek a koncerteknek a marketingjét és a promócióját is.
A Ticketmasteren keresztül pedig a jegykezelés is házon belül marad.
Ezenkívül bizonyos esetekben a production lebonyolítását is ők végzik, vagyis magát azt a háttérfolyamatot, ahogyan létrejön egy nagy koncert valamilyen helyszínen az első felszerelt lámpától akár az utolsó turnébusz beparkolásáig.
A Live Nation hangos kritikusai szerint éppen ez a mindent lefedő attitűd alakított ki Amerikában monopolhelyzetet. Ha egy népszerű zenekar mondjuk 30 állomásos amerikai arénaturnéra akar indulni, akkor megteheti, hogy nem a Live Nationnel dolgozik, cserébe azonban bizonyos klubokba, arénákba vagy más helyszínekre nem juthat be. Ez azért problémás, mert ha egy adott városban van egy 20 ezres aréna, és egy 5 ezres klub, de előbbinek a Live Nation a partnere, akkor hiába lenne a fellépőre 20 ezer ember is kíváncsi a városban, kénytelenek a kisebb helyszínt választani, így nemcsak a nézők maradnak hoppon, hanem elmarad a potenciális bevétel komoly százaléka is a szervezőknek és a fellépőnek. Ha viszont hajlandó a Ticketmasterrel és a Live Nationnel dolgozni, akkor rengeteg más nagy turnéba kerülhet be külön állomásként.
A másik komoly probléma, hogy a Live Nation már-már annyira megkerülhetetlen, hogy ezt sokan meg sem próbálják. Ezért viszont arra kötelezik őket, hogy a jegyértékesítést a Ticketmasteren bonyolítsák le, így hiába tudnak más cégek esetleg jobb vagy olcsóbb szolgáltatást biztosítani, a szervezők és fellépők nem kapnak más opciót. Ráadásul a Live Nationnek minden szinten akkora az elérése, hogy ha egy feltörekvő produkcióról van szó, amellyel évente igyekeznek egyre nagyobb helyeket megtölteni, akkor még az ilyen kötelezettségek mellett is megéri a Live Nationnel dolgozni.
A Slate tavalyi cikkében kiderítette azt is, hogy a Ticketmaster szándékosan hátrébb sorolt bizonyos rajongókat az online sorban. Pont azokat, akiknek a profilján szerepelt a „hivatalos rajongó” pecsét, tehát éppen hogy előnyt kellett volna, hogy élvezzenek jegyvásárlás során. Ugyanis az igazán nagy és népszerű előadók pár éve bizonyos mennyiségű jegyet először a hardcore rajongóknak ajánlanak fel megvételre, és csak utána vásárolhat a többi ember, illetve ez a rendszer elviekben a botokat és a hiénákat is kiszűri.
A Taylor Swift-fiaskó
A szenátusi kihallgatás során is kiderült számos olyan probléma, amelyek nyílt titkok az iparágon belül, de szinte lehetetlen ezeket bizonyítani. Hogy mégis ekkora ügy lett az egészből, ahhoz Taylor Swift népszerűsége és kitartó rajongói kellettek. A saját függetlenségére egyébként is kifejezetten érzékeny énekesnő tavaly novemberben jelentette be a 2023-as turnéját. A világ egyik legnépszerűbb előadójáról van szó, így nyilván óriási érdeklődésre lehetett számítani, ahogy megnyitják a jegyvásárlást.
A Ticketmaster kezelte az értékesítést, és az előregisztráció során 3,5 millió rajongó bukkant fel a rendszerben, amely a hatalmas embertömegtől összeomlott. De úgy, hogy hiába fagytak ki sokan a vásárlásból, mégis sikerült 2,4 millió jegyet úgy eladni, hogy rengetegen voltak, akiket egyszerűen kidobott a Ticketmaster összeomló rendszere. A Live Nation 14 millió vásárlóról beszélt, amit egyszerűen nem bírt el a rendszerük, azonban Swiftnek pont azt ígérték, hogy meg tudnak birkózni majd a problémával.
Azonban hiába állították le az elővásárlást, rengeteg jegyet olyan hiénák vásároltak meg, akik utána dupla- vagy triplaannyiért kezdték el árulni azokat online. Ez az óriási blama elég volt ahhoz, hogy ismét fellángoljon a Live Nation elleni iparágon belüli gyűlölet, és azok a kritikák, hogy a cég monopolhelyzete miatt még Taylor Swift is kénytelen egy ennyire diszfunkcionális szolgáltatást használni, mint a Ticketmaster jegyrendszere. A helyzet azonban a közfelháborodás ellenére sem ennyire fekete-fehér.
Pechjükre, az énekesnő pont a rivális AEG-vel áll szerződésben, a cég pedig nem volt rest azonnal közölni, hogy a Live Nation kötelezte őket a Ticketmaster használatára, hiszen a legtöbb érintett koncerthelyszínnel exkluzív megállapodásuk van. Végül Taylor Swift rajongói annyira bepöccentek, amiért lemaradtak a jegyvásárlásról, hogy decemberben beperelték a Live Nationt szándékos megtévesztés, ármanipulálás és a trösztellenes törvény megsértése miatt. Így került az ügy a szenátus elé is, hiszen a botrány után mind a demokrata, mind a republikánus politikusok kőkeményen nekimentek a közösségi felületeiken a Live Nationnek.
A botrányok miatt egyre erősebb a politikai nyomás
A január 24-i szenátusi meghallgatáson Joe Berchtold pénzügyi vezető próbálta állni a demokrata és republikánus képviselők kérdéseit, akik leginkább arra panaszkodtak, hogy
a cég kihasználja monopol piaci helyzetét a jegyárak meghatározásánál,
átláthatatlan a működése,
nem tud védekezni az online botok ellen,
és érzéketlen az előadók érdekeivel kapcsolatban.
Berchtold mindent tagadott és hárított, egyedül a Taylor Swift-fiaskó miatt kért elnézést, bár szerinte arról is a jegyüzérek és a botok tehetnek, nem ők. Közben a Capitolium előtt az énekesnő rajongóinak százai követelték a cég megbüntetését és feldarabolását. És erre hamar sor is kerülhet, a Billboard szerint ugyanis mind a jobb-, mind a baloldal politikai tőkét kíván kovácsolni abból, hogy egy ennyire népszerű közszereplő balhéjának hátán felmászva, az igazság hőseként büntetik rommá a Live Nationt. Mindent elmond a helyzetről, hogy még Joe Biden amerikai elnök is megszólalt az ügyben egy szóvivőjén keresztül.
Biden szerint a verseny nélküli kapitalizmus nem kapitalizmus, hanem kizsákmányolás.
Valamilyen retorzióra valószínűleg tényleg szükség is lesz, hiszen egyes felmérések szerint a nagy amerikai koncerthelyszínek 80 százalékának exkluzív megegyezése van a Live Nationnel. A politikusok szerint ha nem dominálná ennyire a piacot a cég, és lenne valódi konkurenciája, akkor kénytelen lenne innoválni és a Ticketmaster szolgáltatásánál jobbat fejleszteni. Ami külön frusztrálhatja a céget, az az, hogy hosszú évek óta nem volt olyan ügy az amerikai politikában, amelyben ennyire egy hullámhosszon lett volna a két párt. Nem véletlen, hogy 2018-hoz képest a Live Nation majdnem ötször annyit, 1,3 millió dollárt költött arra 2021-ben, hogy az igazságügyi minisztériumnál lobbizzon, ahol a hírek szerint nagyobb átláthatóságot akarnak a törvénybe iktatni a jegyértékesítések piacán.
