Az egyik szemem sír,
A másik meg zokog.
Vajon mit fognak szólni,
A Földre szállt angyalok?
A Szent Lélek hiába toboroz?
Pünkösd napján nem félek.
A zászlaja alatt gyülekezünk,
A pártfogó segítségében élek.
A katona csak parancsra lő.
De embert ölni nem szabad.
Itt a Földön született elöljárók
Akik kiadják a tűzparancsokat.
Aki tanulta a tömegoszlatást,
És akire már valaha is lőttek,
Tudja mit jelent a koporsóba
Beütni az utolsó százas szöget.
A fegyvertelent célba venni,
És többször meghúzni a ravaszt,
Erre már nem mindenki alkalmas,
Csak az, aki nem hallat panaszt.
Minden állományt minősítenek.
Akik nem vizsgálják az utasításokat
Na, közülük kerülhetnek ki azok,
Akik már mindent végrehajtanak.
A többi katona olyankor cselekszik,
Csak akkor elszánt, és lő vissza,
Ha már az élete forog kockán, és
Mellette majd elvérzik a bajtársa.
A Szent Lélek szelleme közöttünk jár.
Előtte nincs semmilyen országhatár.
A szeretet bátorsága vívja a harcot,
Az Ördög eközben beszedi a sarcot.
A szívünk befogadja a bölcs lelket.
Mély sebeket gyógyít most a felkent.
Maroknyi seregnek tűnünk most még,
Tábortüzünk messze fénylik esténként.
