A Harmadik Birodalom kancellárjának élete során legalább egytucat ebe volt. Már az első világháborús fronton fotózták egy négylábúval. Röviddel azelőtt, hogy Adolf Hitler hatalomra került Berlinben, „udvari fényképésze” egy albumot szentelt az állatbarát politikusnak, a majdani tömeggyilkosnak. Heinrich Hoffman kötetének borítóján a kefebajszos főnáci látható kalapban, öltönyben, nyakkendőben heverve egy pórázos Deutscher Schäferhund társaságában. {A könyvből 400 ezer példányt kelt el – jó biznisz volt, akárcsak korábban A.H. Mein Kampfja.} Igazi hírnévre utolsó – Adolffal és hitvesével Evával 1945 tavaszán „önkéntes” öngyilkosságba menekült – nőstény farkaskutyája, Blondi tett szert. Hoffman hajdani assziszense, Frl. Braun maga is rengeteg képet kattintott szeretőjéről és kedvencéről. Az álláshalmozó germán fővadász/Reichsjägermeister, Hermann Göring is imádta az emlősöket: élve, likvidálva, kitömve! Legyen szó oroszlánról, agyaras kanról, szarvasról, paripáról. Lánya Edda vadmacskával hancúrozva cseperedett fel, miközben a zsidó polgároknak már kanári madaruk, s más háziállatuk sem lehetett… A koncentrációs táborokon belül és kívül is fontos szerepük volt a farkaskutyáknak: a lágerben az őrök „fegyelmező eszközeként/fegyvereként”. A szabadban játékos pajtásként. Az SS katonák és családjuk, vendégeik szórakoztatására a buchenwaldi KZ mellett 1938-ban nyílt mini Zoo: majmokkal, barna macikkal, őzekkel stb. – többek közt róluk is szól Jan Mohnhaupt {22 €urós) német nyelvű kötete, a Tiere im Nationalsozialismus {Állatok a nemzetiszocializmusban}.
