Hamarosan hat éve lesz annak, hogy Berlin-Schönebergben elhunyt Königer Miklós. A nyolcvan esztendeje Budapesten született pantomimes/színész a németországi magyar művészek hagyatékait gyűjtötte. Megszállottan. Egyik kedvence, Ábrahám Pál, a második világháború után, emigránsként került be egy New York-i ideggyógyintézetbe. Az európai operett műfaj koronázatlan királya, a „Hawaii rózsája” komponistája ő. Königer virágot vitt hamburgi sírjára. Muzsikus honfitársunk élete kész kalandregény. Az egykori magyar világsztárról egy német zsurnaliszta írt hiánypótló biográfiát.
Napjainkban is sokat játszott zeneszerző Ábrahám Pál (1892-1960). A Hanza-metropoliszban eltemetett férfi pályafutása a koncertteremtől a kórteremig ívelt. Egy amerikai idegklinikáról hatvanhét esztendeje engedték ki a legendás muzsikust, akinek életéről „Paul Abraham – Der tragische König der Operette” címmel Klaus Waller jelentetett meg könyvet. Jómagam itt Berlinben – ahol a 30-as években honfitársunk is otthonosan mozgott – vettem kézbe a pár száz oldalas, névjegyzékes Waller művet. Az első, átfogó biográfia, az „Ábrahám Pál – az operett tragikus királya” már címlapjával sem sejtet gondtalan olvasmányt. Pedig vidám szerzeményekkel ajándékozta meg a világot, a már gyermekként is tehetséges művész!
„Teve van egy púpú, van két púpú…” Ki ne ismerné e réges-régi huncut dalt, melynek alkotója noha már 1960-ban elhunyt, az NSZK-ban ma is népszerű, sokat játszott komponista. Hiszen korunkban is tekintélyes rajongótábora van a német, sőt az angol nyelvterületen is a múlt század első felében született magyar operetteknek. Lehár Ferenc és Kálmán Imre darabjai mellett 2023-ban is gyakorta csendülnek fel Budapesttől Bécsig, Berlinig Ábrahám szerzeményei. A zseniális magyar trió legfiatalabbika a dzsessz elemeivel varázsolt új színt az operett álomvilágába. Regénybe illő sorsáról Waller kötete újabb részleteket árul el. A „Bál a Savoyban”, a „Hawai rózsája” és a „Viktória” zeneszerzője, a Fővárosi Operettszínház egykori karmestere, a 30-as években műfajában Európa legsikeresebb, jól kereső komponistája volt.
A Budapesten kívül – a nácik 1933-as hatalomra kerüléséig – a 4 milliós német metropoliszban is huzamosabb ideig dolgozó Ábrahám Pál a fasizmus térnyerése elől menekült vissza Berlinből hazájába, s onnan ’39-ben Párizsba. Majd a Szajnától – havannai kitérővel – az USA-ban kötött ki. A tengerentúlon muzsikusként már nem aratott komoly sikert, egészsége is megromlott. Egy New York-i ideggyógyintézetben kezdték kezelni. Egy évtizeddel később, 1956-ban nyugatnémet segítséggel térhetett vissza az öreg kontinensre. A zenés filmek reneszánsza újfent népszerűvé tette Ábrahám régi szerzeményeit a mozikban és a televízióban. Ritka második karrier! Ezt az izgalmas pályafutást mutatja be {az első kiadásban sajnos korabeli fotók és karikatúrák, plakátok és partitúrák nélkül, helyenként unalmas ismétlésekbe bocsátkozva} Klaus Waller. A 2021-es verzió már szerencsésebb, vakosabb… A korábban kiadói lektorként és újságíróként aktív, több kötetes szerző „Paul Abraham – Der tragische König der Operette” című munkájának talán legnagyobb érdeme, hogy az olvasót kiváncsivá teszi. Hiszen annyi mindent nem tudunk még a magyar művészről, akinek muzsikája a világ több száz színpadát hódította meg. Gazdaggá téve a majdan amerikai emigrációba kényszerült, elszegényedett zsenit, akinek aztán a békés kontinensen már csak szűk négy év adatott meg. Hamburgi sírján mindig van virág!
