Tizenhét esztendeje annak, hogy – akárcsak József Attila anno, a mai költészetnapján – április 11-én elhunyt kedvenc tengerentúli szerzőm. A német gyökerű, huszonéves Kurt Vonnegut {1922-2007} ősei földjén élte túl a második világháború poklát. Az amerikai katona hadi élményei szolgálják a több idősíkon játszódó regényének alapját. Az ötös számú vágóhíd, avagy A gyermekek keresztes hadjárata, szolgálati tánc a halállal (Slaughterhouse Five…) a 106. gyalogoshadosztály felderítőjének kalandos sorsára világít rá, a múltba és a jövőbe repítve az olvasót.
Az ardenneki offenzíva után, 1944 végén a német egyenruhások elfogták a majdani írót. „Hadifogolyként társaival Dresdenbe került, ahol egy kismamák számára vitamindús malátaszörpöt gyártó üzembe osztották be.” Ott érte pályafutásának talán „legmeghatározóbb élménye: 1945. február 13-án a szövetséges brit és amerikai légierők porig rombolták a gyönyörű várost, míg ő és társai menedéket leltek a szállásukul szolgáló vágóhíd pincéjében.”
Vonnegut az öreg kontinensől hazatérve folyamatosan készült a szászországi sztori megírására, ám „a könyve előszavában tett vallomása szerint, akkor Drezdáról alig néhány szót tudtam kipréselni az agyamból – semmi esetre sem eleget ahhoz, hogy egy egész kötetet hozzak össze belőle”. Az USA-ban sem mellékes tény, hogy „Elba-Firenzéje” a Német Demokratikus Köztársaság (DDR) nagyvárosa volt a náci rezsim összeomlása óta. Mit tehetett a hajdani hadifogoly? „1964-ben felvette a kapcsolatot volt katonatársával, Bernard V. O’Hare-rel, s ’67-ben – Guggenheim-ösztöndíjjal – együtt ellátogattak” az NDK-ba, rabságuk 1944/45-ös helyszínére. „Kurt ezután nekilátott szándéka szerint háborúellenes könyve megírásának. A kötet alcíme (A gyermekek keresztes hadjárata) is erre utal, Vonnegut meggyőződése szerint ő maga és a második világháborúban részt vett további katonák nem voltak mások, mint gyerekek.” Ilyen fiatalember az izgalmas, szomorú, szórakoztató, humoros regénye főszereplője, a csetlő-botló-túlélő Billy Pilgrim is. Jómagam eddig legalább féltucatszor olvastam el Az ötösszámú vágóhidat. Önöknek is csak ajánlhatom!
