Három rémtörténet

Gillian Flynn a kulturális kritika irányából érkezett az irodalomba, és pontosan ezt a tekintetet használta fel arra, hogy teljesen átrendezze a mainstream thriller pszichológiai logikáját. Regényeiben a nő többé nem áldozat vagy funkció, hanem ügynök: aktív szereplő, aki a narratívát nem elszenvedi, hanem irányítja.
A Holtodiglan óta Flynn nem műfaji szerzőként működik, hanem olyan íróként, aki a hatalmi viszonyokat belülről vizsgálja: a szégyen, az önutálat és a társas játszmák finom mechanizmusain keresztül. Prózája letisztult és pontos, nem dekorál, hanem mikroszkopizál. Ezért működik erősebben, mint a legtöbb kortárs thriller: nem feszültséget árul, hanem pszichológiai adatot. És ezért tudtak ezek a regények kultikussá válni – nem csak a cselekményük miatt, hanem mert a női szubjektumot végre nem illusztrációnak, hanem narratív hatalmi tényezőnek tartják.
A három kötet – Éles tárgyak, Sötét helyek, Holtodiglan – most javítva, új szerkesztéssel, vadonatúj borítókkal került a boltokba, ráadásul kapott egy exkluzív, limitált díszdobozos kiadást is.