A Német Császárságban 110 esztendeje született Stefan Heym, aki a 21. század hajnalán hunyt el Izraelben. A kalandos sorsú, balos újságíróból lett amerikai katonatiszt a második világháború poklát megjárva hetven éve az NDK-ban telepedett le, ahol nem volt mindig jó viszonyban a Kreml kelet-berlini bábfiguráival. Leghíresebb műve az 1953. június 17-én kitört felkelésnek állít emléket.
Az izgalmas élettel büszkélkedő, chemnitzi gyökerű zsurnalisztából lett tengerentúli katonatiszt Heym (1913-2001) negyven évesen költözött a Német Demokratikus Köztársaságba. Öt nap júniusban című, ’74-ben napvilágot látott regénye – mely 1989 óta, Forinyák Éva fordításában magyarul is olvasható – talán a leghitelesebb krónikája a réges-régi berlini népfelkelésnek. Az egész NDK-ban, bő félezer településen sztrájkokhoz, forradalmi megmozdulásokhoz vezetett a lázadás. Az ost-berlini Stalin-Allee építőmunkásainak normaemelést elutasító, tiltakozó akciójával kezdődött demonstráció, szűk négy évvel a DDR kikiáltása és három hónappal a moszkvai diktátor halála után élesen rávilágított a „létező szocializmus” és az erőltetett iparosítás sokáig szőnyeg alá sepert gondjaira.
A fennmaradt filmdokumentumok, fényképek fájdalmasan emlékeztetnek a majdani ’56-os budapesti jelenetekre. A békésen indult spontán tüntetést szovjet tankok verték le ott is, itt is. A felkelés szűk egy hete alatt 2-3 ezer politikai fogoly szabadult ki az ulbrichti börtönökből. Heymt negyedszázaddal később, már a Honecker-korszakban (tíz évre) kizárták a kelet-német írószövetségből. Az NDK összeomlása után az idős férfi rövid ideig a bonni Bundestag korelnökeként, képviselőként a posztkommunista PDS színeiben védte az „ossik” vélt és valós érdekeit. Stefan Heym (2001 decemberében) Izraelben hunyt el. Micsoda – szó szerint – regényes életpálya!
