Angela Murinai egy magyar asszony, aki megjárta a hadak útját, meghalt a férje és az egyik fia tragikus körülmények miatt, majd két fiával kivándorolt Németországba. Itthon reménytelennek látta a jövőt, nem bízott a kormányban. Na, de mit kezdjen egy magyar nő pedagógus diplomával, nulla nyelvtudással Németországban? Takarít, mosogat, vagy egy idősotthonban dolgozik. A szebb jövő nehezen bontakozik ki, bár közben kiderült, hogy bár az idegen mindig hátrányt szenved, de azért a német állam működik, s néha nagyvonalúan támogatja az emigránsokat. Persze, hihetetlen kitartás kell, s egy magányos nőt gyakran tolakodón kerülgetnek a férfiak is. És a két fiú is küzd a honvággyal, meg a szerrel.
A könyv elején Angéla arról ír, milyen nehéz beülni az iskolapadba és odafigyelni a német kifejezésekre, de egy idegennek legfontosabb, hogy mielőbb bírja a nyelvet. És közben elhatározza, hogy megírja e könyvet, okulásul mindenkinek, aki elhagyni készül hazáját, mert a küszködésük tanulságos és azt mások sem fogják megúszni. Aki már élt külföldön, akár csak egy évig is, s lehet, hogy csak tanult, szülői áldással és bélelt pénztárcával, az is megtapasztalta, hogy milyen nehezen telnek a napok a megszokott kapaszkodók, barátok, ismerősök, szomszédok nélkül. Az Ich bin aus Ungarn egy olyan könyv, ami már régóta hiányzott a polcról, hiszen az utóbbi években legalább 600 ezer magyar költözött Ausztriába, Németországba, Angliába és sokukról biztosan lehet tudni, sosem fognak visszatérni…
