A hamarosan 77. születésnapját ünneplő brit történész seregnyi kötetben „legelészett” az orosz-szovjet történelem vérvörös mezején. Naná, hogy a Latin-Amerikában meggyilkolt Trockijról éppúgy könyvet írt Robert Service, mint Sztálin elvtársról. A száz esztendeje utolsó útjára kísért Vlagyimir Iljics Uljanov {1870 – 1924} – mozgalmi nevén Lenin – sem úszta meg, hogy a hajdani oxfordi professzor egy életrajzot jelentessen meg a kisnemesi családban világra jött orosz ügyvédről. A 60-as, 70-es években Pesten iskolába járva, mitagadás a történelem {+ földrajz} volt{ak} a kedvenc tantárgyaim. Anno persze a kommunista forradalmár, a Szovjetunió első vezetője pozitív figuraként élt {él, élni fog} körülöttünk. Emitt kőszobra, amott a róla elnevezett kolhoz/tsz és úttörő csapat. Szóval a marxista filozófus- teoretikusról , az ezredfordulón megjelent vaskos Service kötetet úgy vettem kézbe, hogy ‘na mi újat tud mondani nekem a szerző?’ Nos, nem sokat! S azt is időnként túl laza – azt ne írjam bulváros – stílusban. A 20. századi világtörténelem kiemelkedő hatású alakjának ábrázolása hiányérzetet hagyott bennem, noha a leningrádi egyetemen is tanulmányokat folytató CCCP-szakértő, nagydumás, vérprofi üzletember. A több nyelvre lefordított alkotást a tekintélyes Süddeutsche Zeitung „alapműként” méltatta. A magyarul is kapható Lenin – egy életrajz című, piros borítós munkát németül olvastam. Nincs már a polcomon. Száműztem berlini könyvtáramból, mint anno a cár Vlagyimir Iljicset.
