Regényes krónikának tartja P. Horváth Tamás az Öt torony című könyvét, amely Pécs történetét dolgozza fel a zivataros években, amikor 1918-ban a szerb hadsereg megszállja a várost és fennáll a veszélye, hogy végleg a szerbekhez csatolják Baranya egy részét.
A szerző több könyvet írt a Zsolnay családról és ez a részben dokumentarista történet is jobbára a Zsolnayéknál játszódik egy fikciós szerelmi szállal megspékelve. Néhányan felvonultak a Mecsekbe rossz puskákkal, de ez a szerbeket nem zavarta meg, sőt amikor Nendtvich Andor polgármester levélben szólította fel a szerb főispánt, hogy a magyar zászlókat tűzzék ki a városházára, akkor az államjogászt azonnal letartóztatta és fegyveres kísérettel vitték a demarkációs vonalra. A száműzött polgármester aztán Sásdra ment, s onnan irányította z ellenállást, míg 1921-ben a szerbek el nem hagyták a várost, miután rendesen kifosztották.
A fikciós- szerelmi szál ellenére a XX. század első feléről pontos leírást kap az olvasó, az utcákról épp úgy, mint a kocsmákról, a Nádor Szállóról, a boltokról, intézményekről, még a püspökégről, sőt a piros lámpás házakról is. A pécsi diákoknak kötelező olvasmány is lehetne e kötet, hogy megtudják, hol élnek, de ez persze rossz ötlet, mert ami kötelező, azt általában csak az eminensek szokták elolvasni.
