A második világháború után, emigránsként került be egy New York-i ideggyógyintézetbe az európai operettműfaj koronázatlan királya, a „Hawaii rózsája” komponistája. Honfitársunk élete kész kalandregény. Az egykori magyar világsztárról egy német zsurnaliszta írt hiánypótló biográfiát. Napjainkban is sokat játszott zeneszerző Ábrahám Pál (1892-1960). A Hamburgban eltemetett operettcsillag pályafutása a koncertteremtől a kórteremig ívelt. Egy amerikai idegklinikáról hatvannyolc esztendeje engedték ki a legendás muzsikust, akinek életéről „Paul Abraham – Der tragische König der Operette” címmel Klaus Waller jelentetett meg könyvet. Jómagam itt Berlinben – ahol a 30-as években honfitársunk is otthonosan mozgott – vettem kézbe a pár száz oldalas, névjegyzékes Waller művet. Az első, átfogó biográfia, az „Ábrahám Pál – az operett tragikus királya” már címlapjával sem sejtet gondtalan olvasmányt. Pedig vidám szerzeményekkel ajándékozta meg a világot, a már gyermekként is tehetséges művész!
„Teve van egy púpú, van két púpú…” Ki ne ismerné e réges-régi huncut dalt, melynek alkotója noha már 1960-ban elhunyt az NSZK-ban, ma is népszerű, sokat játszott komponista. Hiszen korunkban is tekintélyes rajongótábora van a német, sőt az angol nyelvterületen is a múlt század első felében született magyar operetteknek. Lehár Ferenc és Kálmán Imre darabjai mellett 2024-ben is gyakorta csendülnek fel Budapesttől Bécsig, Berlinig Ábrahám szerzeményei. A zseniális magyar trió legfiatalabbika a dzsessz elemeivel varázsolt új színt az operett álomvilágába. Regénybe illő sorsáról Waller kötete újabb részleteket árul el. A „Bál a Savoyban”, a „Hawai rózsája” és a „Viktória” zeneszerzője, a Fővárosi Operettszínház egykori karmestere, a 30-as években műfajában Európa legsikeresebb, jól kereső komponistája volt.
