Angela Merkel (CDU) ex-kancellár asszony 2021 végén önként búcsúzott a nagypolitikától, s jövőre friss kötettel rukkol majd elő. Anno hivatali elődje Gerhard Schröder (SPD) fürgébb volt. A 2005-ös előrehozott német szövetségi választásokon elbukó politikus pár hónap múltán könyvbemutatók, dedikálások, tévé Talk-Show-k, koktél partyk tapsolt sztárja lett. A Berlinből Hannoverbe visszaköltözött polit-profi akkoriban negyedik hitvesével élt. A második világháború poklában született proligyerekből a legnépesebb EU-tagállam legelső SPD-Zöld kormányának élére katapultáló ügyvéd, Schröder meg sem várva távozásának első évfordulóját, emlékirataival torpedózta a toplistákat. A „Döntések. Életem a politikában” című, bő félezer oldalas, fekete-fehér fotókkal illusztrált kötetben főleg azok csalódnak, akik a sármos férfi pályafutásának (h)őskorára, pikáns-privát epizódjaira kíváncsiak.
Már a 149. lapon a 2001. szeptember 11-i New York-i tragédiánál találja magát az olvasó. A külpolitika amúgy is kedvenc témája a szerzőnek. Legyen szó a – Rigó utca helyett – drezdai KGB-s tisztként tisztességes német nyelvtudást szerző Vlagyimir Putyinhoz fűződő (ma is tartó!) barátságáról, a globalizáció kérdéseiről, avagy az iraki háború elutasításáról. Schröder Kremlhez való vonzódását nem csak a washingtoni Fehér Házban furcsállták anno. (Két kisgyermeket is örökbefogadott Oroszországból az ex-kancellár és zsurnaliszta neje…) Belpolitikában a vártnál kevesebb pofont osztott a szerző, akinek az SPD éléről való
leköszönése óta, immáron sokadik utódja van. Már-már megkíméli hajdani pénzügyminiszterét-pártvezérét, az öt hónap után a törülközőt bedobó Oskar Lafontaine-t éppúgy, mint az NSZK történelmének második nagykoalícióját irányító Angela Merkelt, akit a voksviadal estéjén még bántó módon az agyagba döngölt a kamerák kereszttüzében. Joschka Fischert – zöld külügyminiszterét/helyettesét – egyenesen a mennyekbe emeli az emlékíró 2006-ban. De miért volt ez a szokatlan gyorsaság a hétévnyi kormányzás, s annak elő- és utójátékának papírra vetésében?
Prózai magyarázatok szerint Schrödernek egyszerűen hiányzott a nyüzsgés, a rivaldafény. Lévén rétori erényekkel megáldott – zakót levető, inget felgyűrő – néptribunnal dolgunk, ez lehet az érme egyik oldala. A másik, vélik sokan, hogy az egykori frontembernek új jövedelemforrásra volt szüksége. Hm. Ha tudjuk, hogy „Gerd” altkancellári kezdő nyugdíja 7.750 euróra rúgott, s ebből az adók, s az előző hitveseknek küldött apanázs levonása után alig 2.000 euró maradt kontóján – hihető a tézis. Ám Schröder midőn belevetette magát a könyvírásba, már benne volt a svájci Ringier Médiakonszern lobbi gárdájában, a Rotschild Bankház európai szaktanácsában. Ja, és a putyini Gasprom felügyelő bizottságának irányítását is elvállalta: ez utóbbi elfoglaltságáért évi 250 ezer euró ütötte a veterán szociáldemokrata markát. Ezt nem Ukrajna 2022 februári orosz lerohanásakor vetették először a volt berlini kormányfő szemére, aki idén immáron ötödik, dél-koreai hitvesével ünnepelte 79. születésnapját!
Aki most legyint, hogy hát akkor emlékirat „termeléssel” nem éri meg foglalkozni, az elfelejti, hogy első nekifutásra 160 ezer példányt nyomtattak a Schröder műből… A 17 esztendeje az egész német nyelvterületen sikerrel startolt kötet „mellesleg” hamarosan többek közt angolul, franciául és természetesen oroszul is olvasható lett!