A Kárpátalján – a mai Ukrajna területén – született Salamon Béla (1885-1965) az első világháború küszöbén lett inas egy budapesti textilboltban, mely szomszédos volt a Nemzeti Színházzal. Ennek előadásait látogatva kapott kedvet a művészi munkához. A nagytermetű ifjú a Szabók Szakegyesületében, majd a Rákóczi úti Trocadero mulatóban és az Orfeumban sajátította el a mesterség alapjait. Egy évtizeddel később, már igazgatója lett az éppen száz esztendeje megnyílt Terézkörúti Színpadnak. Csonka-Magyarország egyik legjobb kabaréjaként emlegették az intézményt anno. A náci-korszak beköszönte előtt hosszú hónapokat töltött Berlinben, de nem ott, hanem odahaza kapott szerepet néhány filmben – 1938-ig. (Az okos mama, Köszönöm, hogy elgázolt, Sportszerelem, Havi 200 fix, Pillanatnyi pénzzavar, Úrilány szobát keres, Hetenként egyszer láthatom.)
A frontot elkerülve, a háborút túlvészelve, előbb a Vígszínházhoz került, majd az 50-es évektől a Vidám Színpad csapatát erősítette. Rengeteget járt vidéki fellépésekre is: e témának külön fejezetet szentelt utolsó kötetében. A Szódásüveg és környéke mintegy félszáz rövid, jobbára csattanos humoreszkjei foglalkoznak a haknik kalandjaival, a kisunoka „gyermekszáj” huncutságaival éppúgy, mint a színész kollgákkal, barátokkal és a „szocialista élet” mindennapi fonákságaival. Ja, és a focival, ugyanis mindenki Béla bácsija (MTK drukker) gyakran járt meccsekre. Egy hosszú pályafutás során összegyűlt sztorijai a Vidám Könyvek sorozatban látott napvilágot Solymosi Xénia bájos illusztációival.
