Érdekes, több szerzős kötet a „Muszkaföldön”. A vallomás gyűjtemény a múlt század negyvenes, ötvenes éveibe repíti a történelemre fogékony olvasót. Noha a háború véresen komoly élmény, a 300 oldalas kötetből azt is megtudjuk, hogy a hadilágerből „visszaérkezőkkel kapcsolatban elterjedt egy félig viccnek vehető megállapítás: amikor a katonák a szabadulásuk után Pesten leszálltak a pályaudvaron, a nyugati fogságból visszatérők hordárt kértek, míg a volt szovjet táborlakók hordágyat.” Persze az élet nem ilyen fekete-fehér. „A nyugatosok is meséltek hátborzongató sztorikat, ám a legszörnyűbb esetek a ‘Keleti Egyetemen’ játszódtak le.” A „Muszkaföldön” alapanyagát a 85 esztendeje kirobbant nemzetközi csetepaté felvidéki áldozatainak/túlélőinek azon csoportja adja, akik hosszabb-rövidebb időre megismerkedtek a sztálini birodalommal, s „ott szovjet hadifogságba kerültek.” A könyvben megszólaltatott visszaemlékezők „Dél-Szlovákia nyugati részéből származnak: a vágsellyei, galántai, szenci, dunaszerdahelyi, komáromi és érsekújvári járásból.” A mű első része a jó három tucat „visszaemlékezővel elkészített interjú tematikus idézetei alapján mutatja be a szovjetunióbeli fogság jellegét. A második, fő részét Tóth Károly, Sulci József és Merva Arnold komplett történetei alkotják” – olvasható a kiadói ajánlóban. A „Muszkaföldön” emléket kíván állítani nemcsak azoknak, akik „a hadifogságot túlélték, hanem a háború során elhunytaknak is. Hiszen mindegyikük a szlovákiai magyarság áldozata és olykor hőse volt.”
