Wim Wenders, a 78 esztendős filmes veterán megint 19-re húzott lapot, mert ha egy amerikai filmiskolában azt a feladatot adnák, hogy kísérjünk el egy tokiói WC-pucolót és abból rendezzünk egy játékfilmet, akkor azt kikérnénk magunknak. Wenders meg elkészítette a Tökéletes napok-at, a maga lassú tempójában, minimális párbeszédekkel és mégis két órán át odaláncolt a székhez. Persze, ne legyünk tévedésben, ez a mozi a művész mozikban van a helyén.
Maga a történet is hihetetlen, mármint a filmé, hiszen a japánok 2022-ben megkeresték Wenderst, hogy látogasson el a kelet-ázsiai ország fővárosába, és nézzen meg néhány nyilvános vécét. A Tokyo Toilet egy művészeti projekt, vagyis 17 gyönyörűen és kreatívan megalkotott illemhelyet alkottak művészek a Sibuja kerületben. Wenders viszont nemet mondott a felkérésre, hogy dokumentum filmet forgasson, viszont kitalált egy fikciós drámát, s leforgatta aprópénzből, 16 nap alatt.
A Tökéletes napok főhőse mindennap hajnalban kel, összehajtja matracát, megnyírja bajszát, és a lakása előtti automatából megissza a kávéját, majd kiválaszt egy kazettát, leginkább egy klasszikus rockot, s elindul dolgozni. Wenders hőse viszont nem egy kiábrándult, a napi rutinba belefásult japán munkásember. Ő hajnalban felnéz az égre, és mosolyog. S vidáman súrolja a vécécsészéket, már-már művészei pontossággal, még a nagyítót is használja, amikor a perem alá néz.
S miközben vele hallgatjuk a mikrobuszban a régi nagy zenéket, elgondolkodunk, honnan a fenéből ismeri Lou Reedet, vagy miért Faulknert olvas. Ám egy elejtett párbeszédből véletlenül kiderül, hogy műveltebb, mint amilyennek látszik. És valószínűleg egy gazdagabb, fényűzőbb életet hagyott hátra, bizonyosan diplomája és jó állása lehetett. Ám kivonult a társadalomból, megutálta a mostani világot, a mobiltelefonos, spotify-os szokásokat és így talált magának boldogságot egy mások által alantasnak ítélt munkában. S mintha őt igazolná az unokahúga, aki megszökik az anyjától és élvezi ezt a másik, természetesebb, őszintébb világot.
