Ha lassan becsukom a szememet,
Akkor egyre tisztábban látom,
Hogyan érkezik a fényesség, már
Dereng a szeretet a láthatáron.
A költöző madarak jól tudják,
Hogy félúton van a szabadság.
Vissza jönnek ők majd jövőre,
A hírnök angyal ezt jövendölte.
Bizony több ezer éve is már annak,
Hogy nagyvárosban szobrot avatnak.
Nagy Római Istenséget ábrázolót,
A szállításról beszámoltak a hírhozók.
Az Úr eljövetele ünnepi várakozás.
A Karácsony ékesíti a színpompát.
Ilyen szobrot nem kell állítanunk,
A szívünk mélyén őrizzük az Urunk.
Lassan felnyílik a szemem és látok.
Az engem körülvevő szűkebb világot.
Láthatóvá lesz a szoba három sarka,
Tiszta ruhák a széken összehajtogatva.
Az elrejtett játékot keresi a gyermek.
Nyikorog a szekrényajtó, már felkelek.
Papa az ajándékok helyére beestem,
Elraktam onnan, már máshová tettem.
A békét kézen ragadja a szeretet.
Így öleli át az egész emberiséget.
Emeljük magasra, hogy mindenki lássa,
Mint újszülöttet, ki most jött a világra.
Nagyobb korában, ha feléd szalad,
Tárjad szét jó nagyra a két karodat,
Szorítsad a csöppséget úgy a szívedre,
Ahogy az Úr az embert megteremtette!
A született értékeket összefogja a család,
Amit a nemzeti közösség naponta megáld,
Jó értelemben szeresd egyetlen hazád,
Az Úr Isten békéjében élhessen a világ!
